Szeretem a testét. Úgy, mint templomot. És úgy, mint annak teljes ellentétét. Mint szentet és mint profánt. Ha szentélynek látom, nem tudom kívánni. Ahhoz más kell. Szégyentelenség, gátlástalanság. Amit csak most tanulok.
Az ítélkezés hangja. A keménység hangja. Halálos bűn. Így szeretni, kötelék nélkül. Institúció és áldás nélkül. Csak emberi szinten. Csak? Emberi szinten? Nem tudom bűnösnek érezni magam az egyik pillanatban, és boldognak a másikban. Egyre kevésbé nyomaszt a bűntudat. És egyre könnyebben magyarázom meg önmagamnak, hogy miért. Hogy miért nem érzek bűntudatot.
Szeretem a testét. És rajta keresztül a sajátomat. A tagadásból az igenlésbe. Ki tudja, meddig adatik meg, hogy ennyire test legyek. Nem szamártestvér, nem fájó hús. Nem legyőzni-való. Nem megfékezni-való. Csak test, a test akaratából. Vagy a lélek akaratából. Ami most egyre megy.
168. Testek
2010.12.31. 08:00Címkék: bűntudat test
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Letícia nővér · http://leticianover.blog.hu/ 2010.12.31. 10:24:55
Ezt a posztot pedig köszönöm:
hangaagi.blog.hu/2010/12/30/szuzgarazs_leticia_panni_leticiaover_ajandek
iovianus 2010.12.31. 12:01:26
Hadd ajánljak én is valamit, amit nemrég találtam; érdekes "apácás" olvasnivaló, a maga régmúlt valójában.
www.orsolyita.hu/almenu1/dombovar/dombovar.html
iovianus 2010.12.31. 12:02:41
hangaagi · http://hangaagi.blog.hu 2011.01.01. 21:08:19
az a gáz, hogy el vagyok kényeztetve. megszoktam, hogy egy nap alatt sokat-sokat habzsolok, és sok minden történik, csak sodor az egész, úgyhogy most úgy de úgy de úgy várom a folytatást, hogy csak na!