Megbeszéltem a proffal az utolsó fejezetet. Izgalmas vita volt. Nem is vita, mert alig kötött bele valamibe. Igazából lelkesedett a fejezetért. Bevallotta, hogy Judittal is elolvastatta. Muszáj volt megmutatnia neki. És Juditnak is kifejezetten tetszett. Sőt,  tippeket is adott, hogyan lehetne kifejteni még jobban egy-egy gondolatot.

Szinte lebegve mentem haza. Sütött a nap, és tudtam, hogy délután Ricsivel találkozom. Minden olyan szépnek tűnt. A prof jobban van. A disszertációm nem nyomasztó kötelesség többé. Van munkám. És lesz is. Ricsi pedig ... Talán szeret. Ki tudja. Majd egyszer közli. Vagy nem. Valamelyik nap megjegyezte, hogy szeretetéhes nő vagyok. Nem is rám mondta. Hanem a csillagjegyemre. Pedig nem hisz az ilyesmiben. Áttételesen nyilván rólam beszélt.

Mióta Agapével beszéltem, váltottunk néhány e-mail-t Klárával. Egyelőre árakról nem nem nyilatkoztam. Halogatom a levélírást Riának. Nem is tudom, hogyan kezdjek hozzá. Tudom, hogy ha egyszer elkezdünk üzeneteket váltani, nem fogunk megállni a tolmácsolás díjánál. Klárával azonban csak gyakorlati dolgokról levelezem. És mégis. Valami, ami számára egyszerű tényközlés volt, bennem sok érzelmet kavart fel.

Elküldte a konferencia német résztvevőinek listáját. És egy név láttán megdobbant a szívem. Ruppert atya. Ő is ott lesz. Viszontlátom annyi év után. Azt még Agapé sem tudhatja, mit jelent ez nekem.

Bár nem tartott időben sokáig, Ruppert atyával különleges kapcsolatom alakult ki. Ő járt fel a kolostorba misézni minden hajnalban. Mindig biciklivel jött. Kivéve, ha akkora hó volt, hogy nem lehetett biciklivel közlekedni. Szerette a napfelkeltét. Amint felért, lezuhanyozott, átöltözött, és energikusan elkezdte a misét. Gyakran ministráltam is neki.

Rengeteget beszélgettünk. Nem is tudom, miről. Mindenről. Olykor elmentünk kettesben biciklizni. Máskor néhányan kirándulni. Ruppert atya minden környékbeli turistautat ismert. Órákig sétáltunk a hatalmas fenyők árnyékában. A tűleveleken átszűrődő napfényben. Biztonságban éreztem magam mellette. Sosem értünk egymáshoz. És mégis volt köztünk valami. Valami láthatatlan kapocs. Úgy tíz évvel lehet idősebb nálam. És hat vagy hét éve nem láttam. Különös lesz újra beszélni vele.