Nem tudtam mikor elmondani neki. Vagy nem akartam. De felhívott a gimnázium igazgatója, hogy másnap már menjek is. Az első óra mindjárt az érettségizőknél. Reggel nyolckor. Semmi anyagom nem volt hozzá. És Ricsi miatt nem is nagyon tudtam készülni. Valami szöveget kerestem, hogy legyen mivel nyitni. Ismerkedési óra. Akárhogy is sül el, most már muszáj belevágni.

Ricsi nem értette, miért kelek fel hatkor. Mondtam, hogy dolgozni megyek. Dolgozni? Hová? Magánórám van ilyen korán? Akár lehetne is. Csak annyit válaszoltam, hogy tanítok. Nem volt kedvem ott és akkor megvitatni az egészet. Megvonta a vállát, és visszaaludt. Vagy legalább is visszafeküdt. Azzal, hogy neki csak később kell bemennie.

Az öltözködésen nem kellett gondolkodnom. Előre előkészítettem a ruhákat. Nem túl konzervatív, nem is kihívó. Elegáns, csinos. Tudom, hogy mind a húsz fiú árgus szemekkel fog nézegetni. Először kényelmetlen lesz. De majd megismerem őket. És akkor ők is másra fognak figyelni. Nem a szoknyám hosszára. Vagy a blúzomra.

Félénken nyitok be a tanáriba. Fél nyolc, odabent csak néhány ember lézeng. Majdnem mindenki reverendában. Nő egy sincs. Felnéznek, mikor köszönök. In aeternum, amen. Colos sehol. Próbálom feltérképezni a helyzetet. A 12/B-ben lesz órám. Talán jobb, ha megkeresem a naplót. Megnézem a terembeosztást. Senki nem jön oda hozzám, mintha láthatatlan lennék. Minden asztal valakié. Azt se tudom, hová ülhetnék. Hirtelen úgy tűnik, túl korán jöttem.

A napló nincs a fakkjában. Hát persze, biztos a másik tanár vitte el. Párhuzamosan latint tart valaki. Akkor majd utólag beírok a naplóba. Terembeosztás. Keresem a falon. Igen, itt van. Megpróbálom megjegyezni. De ahogy elfordulok, azonnal elfelejtem. Fel kell írnom. Harmadik emelet 36-os terem. Ha most elindulok, túl hamar ott leszek. Azt sem tudom, kell-e kulcs. Vagy a termek nyitva vannak. Vajon ez osztályterem, vagy csak bizonyos órák alkalmával használják? Legjobb lesz, ha mégis megkérdezem. De kitől?

Végignézek a tanárokon. Különös, hogy senki sem néz rám nyíltan. Biztos figyelnek, de nem kérdeznek semmit. Segítőkészségnek nyoma sincs. Talán tartanak valamitől? Kellemetlen nekik, hogy nő vagyok? Ellenzik a felvételemet? Mikor elindulok az egyik civil ruhás felé, nyílik az ajtó. Colos az. Bármilyen furcsa, ettől megkönnyebbülök egy kicsit.

Azonnal odajön hozzám. Bemutat a többieknek. Úgy általánosságban, elmondja a neveket, persze képtelen vagyok őket megjegyezni. Vállalja, hogy elkísér a teremig. És az osztálynak is bemutat. Nem, kulcs nem szükséges. A napló valóban a másik tanárnál van. keríteni kellene egy névsort. Írassam fel a fiúkkal egy papírra a nevüket. Majd utána megoldjuk. Mikor odaérünk a teremhez, még nincs ott senki. A folyosónak az a része kihalt. Ácsorgunk a bejárat előtt.

- Lili jól van? - kérdezi Colos hirtelen. - Láttad mostanában?
- Tán két hete. Jól van.
- Szeretném én is látni.
- Nem, ez nem lenne jó ötlet.
- De hát a lányom. Akárhogyan is, nagyon szeretném látni. Nem tudod elképzelni, milyen ez.
- Kérlek. Ne most.
- Igazad van, ez most nem alkalmas pillanat. Sajnálom. De mikor? Mikor beszélhetnénk róla? 

Felsóhajtok. Végre szállingózni kezdenek a diákok.