210. Gyász és újrakezdés

 2011.04.08. 08:00

Sokszor eszembe jut az a nő. Hogy mit érezhet, azt nem nehéz elképzelnem. És, hogy mit fog érezni, ha megtudja. Mikor Ricsit firtatom, írt-e már neki, röviden lerendez. Írt. És? Jött válasz? Jött. Mégis, mi? Megírtad neki, hogy meghalt a barátja? Meg. Hogyan reagált? Egész jól. Nem tudom. Hagyjuk ezt.

Miért hagyjuk? És mit jelent, hogy valaki egész jól reagál egy halálhírre? Ha én lennék a nő helyében, biztos nem reagálnék jól. Pedig a számomra mégiscsak ott a remény, hogy valaha viszontlátom azt, akit elvesztettem. Ha ő nem hisz a túlvilágban, akkor neki ez a vigasz sem marad. A férfi búcsú nélkül távozott. Váratlanul. Kiradíroztatott az életéből. És még meg sem gyászolhatja igazán. Hogyan gyászolhatna meg valakit, akinek a létezése titok? Hogyan gyászolhatná meg titokban? És mégis. Kénytelen meggyászolni azt, akit szeretett. Lehet, hogy ez színvallásra fogja késztetni?

Aztán eszembe jut, hogy az asszony valószínűleg beszélni akar Ricsivel. Ki mással beszélhet az egészről? Lehet, hogy a titkát senkivel nem osztotta meg. Főleg nem olyannal, aki ismerte a szeretőjét. Lehet, hogy találkozni fognak. Talán ezt nem akarja elmondani Ricsi? De mi értelme titkolózni? Megértem, ha így döntenek.

Én meg Angélával futok össze váratlanul, a tanítás végén. Gyerekkocsit tologat fel s alá a gimnáziumhoz közeli téren. Nyilvánvalóan nem rám vár. De azért odamegyek hozzá, amíg meg nem érkezik, aki elé eljött. Minden bizonnyal Csabit várja ilyen kipirultan. Egy kérdésemre  már tudom a választ: Angéla nem titkolja Lili létezését. De mi van, ha Colos is meglátja őket? Bár tanítás után nem siet haza, hiszen az épületben lakik. De mégis. Talán Angéla szívesen találkozna Colossal? Vagy már elfelejtette, hogy itt tanít? Nem értem ezt a lányt.

Mikor figyelmeztetem, csak mosolyog, megvonja a vállát. Majd legközelebb óvatosabb lesz. De most már megvárja Csabit. Nagyon készültek erre a találkozásra. Mintha nem csak pár napja leveleznének ... Lilit kénytelen volt magával hozni, mert otthon senki nem akart vigyázni rá. De Csabit biztosan nem zavarja. Én ebben nem lennék olyan biztos, de nem mondok semmit. Lili kipirult arccal alszik. Hirtelen nagyon jó lett az idő. Kissé túl van öltöztetve. Megsimogatom a karját, aztán elindulok hazafelé.

Címkék: halál gyász találkozás szerető

A bejegyzés trackback címe:

https://leticianover.blog.hu/api/trackback/id/tr482808055

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Németh Bálint - KIKÜSZÖBÖLÉS 2011.04.09. 15:14:26

Ne félj, nem beteg ő, csak meghalt.Nem álmodik rosszakat, mert meghalt.Nem húzza ki zörögve a kukát hajnalban a ház elé, hogy felébredsz tőle, mert meghalt.Nem gereblyézi össze a gallyakat, mert meghalt.Nem szid össze, mert nem porszívóztál ki, mert me...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása