- Csak arra várok, hogy végre leérettségizzen. Még a szóbelin is túl kell lennie. Olyan közel van már, hogy megmondhassam neki. De ettől nem lesz könnyebb. Ettől egyre nehezebb lesz. Nem tudom, hogy fog reagálni. Meggyűlöl mindkettőnket? Az anyját, engem? A nevelőapját? Nem tudom, lehet, hogy el sem szabadna mondanunk neki. De nem bírom tovább. Ettől függ minden. Ettől a vallomástól.

- Ki tud róla?
- Csak a szülei. Vagyis az anyja és a nevelőapja, meg én.
- Gyóntatók? Elöljárók?
- Persze, a gyóntatóm is. Meg talán Lídiáé. Ha még ugyanaz gyóntatja, aki tizennyolc évvel ezelőtt. És a rendfőnök. De az ő titoktartásuk felől biztos vagyok.
- Biztos, hogy a fiú nem sejti?
- Nagyon vigyáztunk, hogy ne sejtse.
- És ez a kérés Angéla felé, hogy találkozhass Lilivel?
- Tudom, ez gyanús volt. De azt mondtam Csabinak, hogy nagyon szeretném látni a kislányát. Ha már falaztam nekik.
- Szóval tudatosan falaztál nekik?
- Nem hagyhattam, hogy Csabi bajba keveredjen. Soha nem tehettem érte semmit. És csak azért vezekeltem, amit tizenkilenc éve elkövettem. Ugyanúgy, ahogy ő. A borzasztó csak az volt, hogy erőszakot feltételeztetek rólam.
- Angéla sose mondta, hogy történt.
- De mi mást hihettetek? Én és az a kislány? Értem, hogy undorító gondolat. Életemben nem kínlódtam még így.
- És erről Csabi anyja nem tud?
- Nem. Nem tud se Angéláról, se Liliről.
- Mégis, mikor akar ezzel az anyja elé állni?
- Nem tudom. Ő is azt várta talán, hogy végre nagykorú legyen. Hogy érettségi után tehesse meg.
- Túl sok ez egyszerre. Hogy ő megtudja, te vagy az apja, és, hogy az anyja megtudja, van egy unokája. Nagyon veszélyes így együtt.
- Talán egyik titok tompítja a másikat. Ha mindkét félnek van miért haragudnia, akkor tán a megértés is könnyebb lesz.
- Kiszámíthatatlan. És nekem most miért mondtad el?
- Egyrészt, mert már nem sok hiányzik, és úgyis megtudnád. Másrészt, hogy ne félj tőlem. Mert érzem, hogy tartasz attól: megtámadlak. Nem foglak.
- Nem tartok tőle.
- De tartottál. Megértem, nem kell magyarázkodnod. Inkább arra kérlek, hogy adj tanácsot. Szerinted ki kezdje a vallomástételt? Mit mondjak Csabinak? Tőlem tudja meg, hogy én vagyok az apja, vagy az anyjától? Egy összcsaládi jelenetet nem tudnék elviselni.
- Mit mond az anyja? Ezt vele kell megbeszélned.
- Nem akar tudni róla egyelőre. Megígértette velem Csabi születésekor, hogy a nagykorúságáig hallgatok. Nem akarta a gimibe íratni a gyereket, nehogy véletlen eláruljam magam. De a család férfi tagjai mind itt végeztek. Nem tudta mivel megindokolni, hogy miért pont Csabi ne ide jöjjön. Én tartottam a szavam. Most rajta a sor.
- Nem tudom. Nagyon bonyolult az egész. És nem biztos, hogy merek vagy tudok tanácsot adni. Át kell gondolnom. De ne siess az egésszel. Ha eddig kibírtad, légy türelmes még egy kicsit. Azt hiszem, az nem árthat.