Nem akarom, hogy érezze, mennyire bizonytalan vagyok. Nem akarok bizonytalan lenni. Ha  a proffal beszélhetnék erről! Ő talán tudna tanácsot adni. De most nem zavarhatom ilyenekkel. Bár múltkor felhívott, mert épp nem jutott eszébe egy mitológiai alak neve. És bosszantotta. Hogy miért nem jut eszébe. Nem agyműtéten esett át. Gyorsan mondjam meg. Rávágtam. Erre megnyugodott. Úgyis ott volt a nyelve hegyén.

Ha majd jobban lesz, meglátogatom, és beszélgetek vele erről. Miként győzzem le magamban a féltékenységet. Vagy, hogy van-e rá okom egyáltalán. Tudom, hogy Ricsit szeretik a nők. És ő is szereti a nőket. Egyik tényre sincs ráhatásom. Nem is lenne jó, ha bármely tény megváltozna. De mit tehetnék azért, hogy ne csaljon meg? Vagy, hogy ne hagyjon el? Ha megcsal, azt még elviselem, azt hiszem. De tudni nem akarok róla. Ugyanakkor égek a kíváncsiságtól. Tudni szeretném úgy, hogy mégse tudjam. Vagyis, hogy ne fájjon. Ez pedig lehetetlen.

Este figyelem a hangulatát. Ha céloznék valamire? Ha rákérdeznék? De nem vádlón, számonkérőn. Csak érdeklődve, könnyeden. Hogy lehetne ilyet könnyeden megkérdezni? Van valakid rajtam kívül? Van okom féltékenynek lenni? Elég vagyok én neked, mondd? Mit tehetnék, hogy elég legyek? Mit tehetnék, hogy ne érezzem magam folyton hátrányban?

- Jelentkezett a kollégád szeretője? - kérdezem csak úgy, mintha akkor jutna eszembe.

Lehet, hogy Őzike ez a nő. 

- Miért jelentkezett volna?
- Hogy kibeszélje magát valakivel.

Ricsi felhúzza a szemöldökét.

- Velem?
- Olyan lehetetlen ötlet ez?
- Szerintem igen. Biztos vannak barátnői, akikkel kibeszélheti magát.
- Biztos. Illetve nem biztos. Nem mindenkinek vannak barátnői.
- Neked nincsenek?
- Nekem ... Olyan igazi barátnőm, akivel mindent megbeszélhetnék? Olyan nincs.
- Hát Judit?
- Vele nem beszélhetek meg mindent. Hiszen tudod.
- A prof miatt? De hát hol van az már!
- Akárhogy is, de ott van, a múltban. Emiatt nem lehetek vele teljesen őszinte.
- És Angéla? Igaz, ő nem az a fajta, akitől tanácsot kérhetnél. A lakótársaid?
- Velük annyira nem barátkoztam össze.
- Dolores nővér? Őt kedveled, vagy nem?
- Persze, de nem barátnő. Az élet bizonyos kérdései számára nem jelentenek semmit.

Ricsi somolyog.

- Azokat megbeszélheted velem. Igaz, hogy nem vagyok nő, de szerintem ez ebben az esetben előnyömre válik. 

A keze már el is indul, hogy simogasson. Nagyon vágytam rá, de még mindig nem merek kezdeményezni. Megvárom, amíg neki eszébe jut. 

- Neked van olyan barátod, akivel mindent meg tudsz beszélni?
- Mindent? Mi az a minden?
- Ha valami problémád van. Mondjuk, rólam beszélsz valakivel?
- Rólad? Dehogy. Az nem tartozik senkire, ami köztünk történik. 
- És, ha nem tudsz dönteni valamiben? 
- Én mindig tudok dönteni. Jól vagy rosszul, de egyedül hozom meg a döntéseimet. Nem a szakmaiakat, persze. De ami a magánéletemet illeti, abba senkinek nincs beleszólása.

Nekem sem - teszem hozzá gondolatban.