Végre eldöntötte. Azt mondja, most már nincs visszaút. Talált magának lakást, munkát, igaz, nem a fővárosban, de nem is túl messze. Egyszerűen úgy érzi, most kell lépnie. Nem halogathatja tovább. Most még van egy kis esélye, hogy beleszokjon. Hogy civil életet élhessen. Néhány év múlva már nem lenne.
Nagyon kimerült vagyok. Csak nézem Colost, ahogy kipirult arccal magyaráz. Tényleg elszánta magát. Nem akar többé szerzetesként élni. Nem bírja, hazugság az egész, belefáradt. Pedig nem csak abba lehet belefáradni. A küzdelem mindenütt nagyon kimerítő. Mikor a világ csak nem akar a mi képünkre és hasonlatosságunkra átalakulni. És ostoba módon harcolunk ellene.
Az utolsó tette Lili megkeresztelése lesz. Aztán kilép. A papságról nem lehet lemondani, mert az egy életre szól. De nem gyakorolja majd többé. Hiányozni fog, persze. Borzasztóan fog hiányozni. Mégsem képes tovább élni így. Nem látta a fiát felnőni. Legalább az unokáját láthassa. Persze, ha az unoka szülei is úgy akarják. Nem tudom, mi minden történt, mióta elutaztam Madridba. És most erőm sincs rákérdezni. Csak nézem, ahogy magyaráz. Új élet. Nehéz lesz. Valószínűleg nehezebb, mint nekem.