Még sose ittam ennyit. Nem volt tiltva az alkohol a kongregációban sem. Elég gyorsan a fejembe száll a bor. Akár két deci elég ahhoz, hogy lebegni kezdjek. És szinte mindenen nevetni. De szerzetesként azért ettől őrizkedtem.
Ricsivel olykor iszom egy kis bort, vagy akár mást is. De tegnap a kerti összejövetelen valahogy elkapott a hév. Kipróbáltam mindenfélét. Főleg többfajta likőrt. És viszonylag keveset ettem. Ennek köszönhetően bolond hangulatom kerekedett. Kicsit hangosabban beszéltem, mint szoktam. De főleg rengeteget nevettem. Így utólag attól tartok, túlságosan elengedtem magam. Lehet, hogy ez visszatetsző volt. Nem ilyennek ismernek. Ricsi persze nem tesz féket a nyelvére ilyenkor. Tőle azonban már megszokták. Meg egy férfinél ez úgymond természetes.
Nagyon későn jöttünk el, taxival. A kocsiban kicsit el is aludtam. Úgy hittem, be fogok ájulni az ágyba. De másképp alakult. Félig bódultan, nevetősen, felszabadultan olyan hosszan szeretkeztünk, mint még soha. Hajnalban hagytuk csak abba. Dél körül ébredtem. Mikor visszagondoltam az egészre, őszintén elszégyelltem magam. Pedig tudom, hogy nem kellene, nem szabadna. De mégis belepirulok. Attól tartok, hogy ő többé nem fog olyannak látni, mint azelőtt. Mintha elvesztettem volna még egyszer az ártatlanságom. Zavarbaejtő.