Két-három helyre szoktam betérni. Attól függ, hol vagyok éppen, hol tör rám az "azonnal innom kell egy kávét" hangulat. Erre Spanyolországban szoktam rá. Jobban esik a kávé, ha nyilvános helyen iszom. Az egyik ilyen hely egy könyvesbolt. Az a bizonyos könyvesbolt, ahol egy éve kibékültem Ricsivel. Azóta is rendszeresen bemegyek, és szinte mindig kávézom is. Vannak könyvek, amelyeket ott olvasok el. Ha nem is teljes egészében, majdnem. Azért néha veszek is egy-két könyvet. Főleg ajándékba.
Ebben a kávézóban kizárólag meleg pincérek szolgálnak ki. Általában mindig ugyanabba az egybe botlom. De soha még csak jelét se adja, hogy felismerne. Pedig hetente-kéthetente betérek. Mindig fensőbbségesen közli az árat. Éneklő hangon hív a pulthoz, ha elkészült, amit kértem. Soha egy mosoly, soha egy személyes megjegyzés. Ha nem a könyvesboltban lenne az az üzlet, nem is járnék oda. Túl rideg, úgy érzem.
Volt viszont Ricsi lakásához közel egy törzshelyem. Egy eldugott kis kávézó, amely már reggel hatkor kinyit. Szeptember 1-én látogattam meg ismét az augusztusi kihagyás után. Az üzemeltető (nem tulajdonos, csak bérelte a helyet) a szokásos, széles mosollyal fogadott. És azzal a szomorú hírrel, hogy aznap van utoljára. Nem nyereséges a bolt, visszaadja a bérleti jogot. Pedig ő aztán tényleg mindenben a távolságtartó könyvesbolti pincér ellentéte. Annyit beszél, mint egy olasz vagy spanyol vendéglátós. Mindig vidám, valahogy jókedvre derített, akárhányszor betértem hozzá. Ráadásul nagyszerű sütiket tartott. Sajnálom, hogy bezárt.
A harmadik helyen, a gimi közelében se találtam azt a hölgyet, aki eddig kiszolgált. Két idegen férfi fogadott az apró kávézóban. Kérdeztem, mi történt a hölggyel. Arra utaltak, hogy valami kiderült róla. De intettem, hogy ne mondják el. Még egy szimpatikus emberrel kevesebb, akivel eddig gyakran találkoztam. Úgy vettem észre, Spanyolországban ki lehet alakítani személyes kapcsolatokat így. Kávézó, kocsma, étterem. Most, az Alpokban is beszélgettem a fogadósnéval. Harminc éve ő vezeti az üzletet. És ez családi vállalkozás, a lánya fogja átvenni.
Vajon miért nem megy ez idehaza? Vagy csak egy nagyvárosban ilyen nehéz kitartani egy helyen, azonos vevőkörrel?
