Ezt a kérdést előbb-utóbb úgyis felteszik. A műsorban mindenképp. Hogy nem hiányzik-e a szex. De. Persze nem felelhetek ilyesmit. Majd hazudnom kell valami fellengzőset a boldogságról, meg, hogy Jézus szeretetében fürdöm. Ami igazán hiányzik, az az érintés. Borzasztóan hiányzik.
Azt hiszem, a prof látja rajtam. Hiába próbálom elrejteni, hiába játszom a laza, de azért megközelíthetetlen szerzetesnőt, aki tudja, hogyan szublimálja legprimitívebb emberi vágyait. Tudja a fenét. A prof csak mosolyog azzal a szép szájával. A szája szép. Az arca egyébként nem, de a szeme és a szája igen. Nagyon tud mosolyogni. Biztosan csókolni is.
Tegnap késő estig ültünk az irodájában. A disszertációm egyik fejezetéről beszéltünk. Tetszett neki, de persze voltak javaslatai. Ajánlott pár könyvet, kölcsön is adott egyet, amely sehol nincs meg Magyarországon, csak nála. Megkérdezte, hogy nem zavar-e a füst. Egyébként zavar, de sose mondom. Az épület egész területén tilos a dohányzás, persze. De a profot nem érdekli. Úgyse bírja ki.
Szeretem nézni, ahogy cigizik. És magyaráz. Az ablakban állt, hogy ne füstölje tele a helyiséget. Az egész épületet felújították egyébként, de az irodájába a régi bútorait vitette vissza. Van egy kicsit kényelmetlen heverője is. Sötétzöld kárpittal. Arról is legendák szólnak. Hogy elég sok nő feküdt már azon a heverőn széttett lábakkal. Én nem feküdtem, hanem ültem, és persze keresztbe vetett lábakkal. De nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ez csak átmeneti állapot.
Aztán persze nem történt semmi. Megvédett a fekete-fehér pingvinruhám.