Agapé a frászt hozta rám a legutóbb, amikor épp a választ kezdtem volna bepötyögni MC-nek. Majdnem levertem a laptopot az asztalról, úgy megijesztett. Kopogás nélkül nyitott be, ami azért nem szokása.
Teljesen fel volt ajzva, most azonnal tegyek félre mindent, vacsorameghívást kapott az apát úrtól. Noha nem igazán apát, hanem tartományfőnök, de mi egymás között csak így hívjuk. Valami római fejes vendégeskedik náluk, aki elég gyatrán beszél angolul, az apát szeretné, ha Agapé és én is részt vennénk a társalgásban. Latinul már egyikük se tud. Működhetne még az olasz, de az apát nem egy nyelvzseni. Tulajdonképp angolul se igazán tud, de úgy tesz, mintha.
Agapé imádja a repivacsorákat, a magas rangú vendégeket és a flancot. Nagyszerűen értekezik a semmiről, bűbáj, és soha nem mond ellent rangban fölötte álló személyeknek, főleg persze papoknak. Hogy én minek kellek oda, azt nem igazán értettem, de nem is nagyon bántam, hogy valami eltereli a figyelmemet.
Arra nem számítottam, hogy egész este fociról lesz szó. A római ember nem is római, hanem argentin. Mármint Rómában él, de Buenos Airesben született. Ennek megfelelően spanyolul beszélgettem vele, illetve tolmácsoltam egész este. Agapé olaszul tud, de spanyolul nem, illetve megért ezt-azt. Úgyhogy ő olaszul próbálkozott, de az persze már derogál neki, hogy fordítson is az apátnak.
Ráadásul Agapé nem ért a focihoz egy kicsit sem. Az apát viszont rajongó, mit tegyünk. Az argentinok meg természetesen őrültek. Még szerencse, hogy "boldogult" mexikói vőlegényem annó beavatott a futball rejtelmeibe, és legalább az alapvető szabályokat ismerem. Meg persze némely játékos nevét.
Mondanom sem kell, hogy enni viszont nem tudtam. Ugyanis nem volt mikor. Eszméletlen jó kajákat szolgáltak fel pedig. De ahogy a számhoz emeltem a kanalat vagy a villát, az apát teli szájjal dumálni kezdett az 1978-as világbajnokságról, a házfőnök meg oldalba bökött, hogy ezt is fordítsam. A vicceket is fordítsam. Ez akkor nagyon mulatságos, ha nem értem a viccet. Vagy, ha szóvicc.
Agapé kényszeredetten mosolygott. Olykor próbált bekapcsolódni. Láttam, hogy mennyire bosszantja a témaválasztás. Igazán nem műveletlen nő, de a focihoz speciel nem ért. Ha megfeszül, akkor se.
A desszertnél tudott Agapé is bekapcsolódni, és legalább a csodás fagylaltkölteményt el tudtam pusztítani maradéktalanul. Vérzett a szívem a májgombóc levesért meg a kacsasültért, amit szinte érintetlenül hagytam a tolmácsolás miatt. Mikor fogok legközelebb ilyen finomat enni? A kolostorunkban se főznek rosszul, de ez azért pár csillaggal többet érdemelt.
Csak később jut eszembe, mi lett volna, ha a prof nem mondja le a találkánkat. Agapé tajtékzott volna, hogy elmentem, mikor kiosztotta rám azt az a temérdek életbevágóan fontos és sürgős feladatot, amely persze most azonnal harmadrangú lett. Még szerencse, hogy a prof nem ért rá. Vagy a fene tudja. És MC? Ott maradt a kávézós meghívásával válasz nélkül.
