Nem feledkeztem meg Krisztus Katonájáról, de az ominózus csetelésünk óta nem voltunk soha egyidőben online. És e-mail címet nem cseréltünk még, bármilyen furcsa.
Végre online van. Várok. Nem akarom én megszólítani. Nehogy azt higgye, hogy annyira izgat, kicsoda, és honnan veszi, hogy össze tudnánk futni egy kávéra. Lehet, hogy csak úgy tűnik, mintha online lenne, de épp valami mást csinál, mert nem szól hozzá az éppen aktuális témához.
A cölibátusról vitatkoznak, ami persze a szerzeteseket úgyse érinti. Mármint, ha a papok cölibátusa megszűnne is, a mi helyzetünk ettől semmit nem változna. Nemrég megdöbbenve olvastam egy online újságban, hogy megint összekeverték a két dolgot. Állítólag a Vatikán titokban a cölibátus eltörlésén dolgozik. Ha akkora titokban teszi, akkor azt egy ilyen újság nem tudná. A szerzetesség tisztasági fogadalom nélkül értelmetlen. Egyébként pedig, ahogy egykor a nagyanyám mondani szokta, el lehet tolni a biciklit. Senki se kötelez bennünket arra, hogy szerzetesek legyünk. Ha nem akarunk ennek megfelelően élni, akkor lépjünk ki a dologból. (Ezt most szépen megmondtam magamnak ...)
MC hallgat. Megnyitok egy másik ablakot, utána nézek valaminek a disszertációmhoz. Észre se veszem, hogy villog a fórumos oldal ikonja. Percek múlva kattintok rá megint. MC megszólított közben.
Miles: Szia! Cippora! Ott vagy?
Miles: Cippora, megsértettelek valamivel?
Miles: Minden rendben veled?
Miles: Hahóóóó!
Itt feladta. Megnézem, mikor volt ez, 4 perce.
Cippora: Itt vagyok! Nem sértettél meg.
Miles: Hála Istennek. Már aggódtam.
Cippora: Miért?
Miles: Úgy eltűntél. Azt hittem, leleplezett az elöljáród.
Cippora: Nem.
Miles: Akkor jó.
Cippora: Ki vagy te igazából?
Miles: ?
Cippora: Sztem nem vagy se szerzetes, se pap.
Miles: Sose állítottam, h az vagyok.
Megtorpanok. Sose állította? Hogyhogy sose állította? Akkor miért hittem mégis, hogy az? Mert feltételeztem, és ő sose tagadta?
Cippora: Ki vagy?
Miles: Találkozz velem, és megtudod.
Már megint. Mi ez, hogy találkozzam vele? Ezek szerint ő tudja, hol lakom, tán még azt is, mi az igazi vagyis a rendi nevem. Furcsa érzés. Úgy érzem, támadható vagyok, és ez nagyon nem tetszik. De izgat is az egész.
Cippora: Te tudod, ki vagyok?
Miles: Hm.
Cippora: Honnan veszed, hogy tudnánk találkozni?
Miles: Elejtettél pár megjegyzést, amiből kikövetkeztettem, hogy melyik városban élsz.
Cippora: Nem emlékszem.
Miles: Attól még igaz.
Cippora: Jó megfigyelő vagy.
Miles: Ja.
Cippora: Kicsit megijesztesz.
Miles: Nem kell félned tőlem. Nem harapok. (Csak, ha akarod :-)
Cippora: Hol és mikor?
Megegyezünk az időpontban és a helyszínben. Azt mondja, majd ő megtalál, menjek rendi ruhában. Hát, így tényleg nem lesz nehéz megtalálnia. Egyáltalán nem biztos, hogy jó ötlet ez a találka, tudom.
