Angéla helyzete tarthatatlan, mielőbb el kell helyeznem Dolores nővér anyaotthonában. Már beszéltem a mexikói főnökasszonnyal, elképesztő, mennyit haladt a magyarral, mióta nem találkoztunk. Szinte hibátlanul adja elő a mondókáját, csak az alanyi meg a tárgyas ragozás nem megy neki (ezt nem csodálom). És megőrizte jópofa akcentusát, de ettől csak kedvesebben hangzik, amit mond. Ötvenen túl van, de valahogy kortalan, az a fajta nő, aki akkor van elemében, ha tevékenykedhet.
Egyik legsikeresebb projektje egyébként, hogy cigányfalvakba jár, és helyi bölcsit meg ovit szervez. Az ottani asszonyok imádják. Sokkal jobban elfogadják, mint ha magyar lenne. Dolores mesztic, a bőre kávébarna, a szeme fekete. Egy nagyon szegény, poros faluból származik, a közeg nem idegen számára. Ismeri a filléres gondokat, a macsó tempót, a kirekesztettség érzését. Nagyon jó választás volt az elöljárói részéről. Pont ott van, ahol lennie kell. Kicsit irigylem, mert neki biztosan nincsenek kétségei.
Viszem magammal Angélát, hadd lássa ő is, hová kerül majd (remélem, valóban sikerül beszerveznem oda), és Dolores is szeretné megismerni. Abban egyeztünk meg, hogy Doloresnek eláruljuk, kicsoda Angéla valójában, de a többi testvérnek nem kötjük az orrára. Még botránykövet látnának benne, annak ellenére, hogy igazán nem finnyásak.
Az anyaotthon a város másik végén van, autóval megyünk, én vezetek. Ritkán vezetek, stresszelek is miatta. Lehet, hogy azért kavarodik fel annyira Angéla gyomra, mert rángatom a kocsit. Mindenesetre le kell húzódnom az útról, szegény lány öklendezik. Hiába van túl az első trimeszteren, időnként rátör a hányinger.) Mióta tudok a terhességéről, sokszor eszembe jut a sajátom, akkor, 8 évvel ezelőtt. Én sose voltam rosszul. Igaz, olyan hamar vége lett az egésznek, hogy néha azt hiszem, meg se történt.
Dolores kedvesen fogad minket. Nagy puszi, ölelgetés, ez Angélának is kijár.
- Hánytál, kislányom? - tér a tárgyra azonnal, nem titkolva, hogy érzékelte a szagot. - Tudok egy jó módszert, amitől csökken a hányási ingered. Majd elmondok.
Jaj, az a fránya igeragozás ... Hív egy nővért, Angéla csak feküdjön le egy kicsit, ha nincs jól, mi addig elbeszélgetünk. Angéla hálásan elfogadja a lehetőséget. Még mosolyog is, pedig rég nem láttam mosolyogni.
