Ha valakit, Richárdot értesítenem kellett, hogy elutazom. Sms-t küldtem neki, azonnal felhívott.

Ez most mit akar jelenteni, Leti, akarta tudni azonnal. Csak nem hátraarc? Csak nem hagyod magad meggyőzni az anyócák által? Mert beengednek a saját házadba pár napra?

Megnyugtatom, hogy szó sincs róla. De látnom kell a házat. A falut. Le kell zárnom egy szakaszt az életemben. Hogy valami újat kezdhessek. És Pesten úgyse nagyon csinálok semmit.

Richárd elnézést kér. Szabadkozik. Hisz valójában semmi köze hozzá. Nem akart rámtámadni. De lenne egy javaslata. Úgyis a környéken lesz dolga. Levinne kocsival. Nekem is kényelmesebb, ő se utazik egyedül. Nincs ellene kifogásom?

Nincs kifogásom. Bár így minden más lesz. A vonatozás jobban felkészített volna lelkileg. De autóval tényleg kényelmesebb. És most már nem kell folyton lelkiismeret-furdalást éreznem, ha kényelmes vagyok.

Kora reggel indulunk. Mindketten jóval a megbeszélt idő előtt ott vagyunk már a parkolóban. Ezt a kocsit még nem ismerem, múltkor másikkal jött. Mintha kicsit ideges lenne. Borostás, és kialvatlan benyomást tesz. Különös.

-    Veszekedtem a barátnőmmel – közli, miután megkér, hogy kössem be magam. Tehát van barátnője. Sejtettem. És mégis, egy egész kicsit csalódott vagyok.
-    Sajnálom.
-    Nem először fordul elő. Nem megy nekem az együttélés.
-    Együtt is éltek?
-    Hülyeség volt összeköltözni. Illetve ő költözött hozzám. De csak átmenetileg. Amíg
felújítják a lakását. Most meg sose lesz kész a felújítás.
-    Kellemetlen.

Richárd szitkozódik, aztán elnézést kér. A rendőrségen így beszélnek, magyarázkodik. Először ő is megütközött rajta. De ha finomkodna, kilógna a sorból. Épp elég, hogy inni nem akar, vagy csak módjával. Na jó, olykor hajlandó többet is inni. De akkor inkább nem kerülne a szemem elé. Vajon milyen, ha berúg? Nem tudom elképzelni.

Aztán megkérdi, nem bánom-e, ha továbbra is Letinek szólít. Egyébként vissza akarok térni az Annára? Vagy mi lesz? Hogy mutatkozom be eztán? Megvonom a vállam. Nem is tudom. Most épp egyiknek se érzem magam. Se Letinek, se Panninak. 

-    Panni – ismételgeti Richárd. – Aranyos. Ha egy kicsit megnöveszted a hajad, és lófarokba kötöd, úgy fogsz kinézni, mint Boribon kis barátnője.
-    Annipanni? – nevetek fel. Te is szeretted a Boribon-meséket?
-    Aha … Annipanni volt a nőideálom. És tudod, mi a furcsa?
-    Hm?
-    Hogy már korábban is eszembe jutott, hogy hasonlítasz rá.