A vasútállomástól nem messze. Álmomban is odatalálnék. Sokszor járok is itt álmomban. A ház valóban felismerhetetlen. A kert is. Agapé nem sajnálta a pénzt. És a jelek szerint a munkások se verték át. A kulcs a kertkaput és a bejárati ajtót egyaránt nyitja. Richárd is bejön velem.

Próbálom felidézni, hogy nézett ki egy-egy sarok a nagyanyám idejében. De még a falak is másutt állnak. Németes ízléssel berendezett előszoba, modern faszentek, kis virágos vázák. Jámbor feliratok, szelíd tájképek. Fenyőfabútorok, szép terítők. Agapé nyilván gondnokot vagy takarítónőt is felfogadott. Friss virág van a vázákban, és makulátlan tisztaság mindenütt.

Építettek egy pici kápolnát is. Egyébként összesen négy szobát alakítottak ki. Plusz teakonyha, mellékhelyiségek. A kert is gyönyörű lett. Meghagytak egy kevés szőlőt. Megmetszették a fákat. Az ősziket persze kivágták. Szép az egész telek. Személytelen, mégis úgy érzem, otthon vagyok. Otthon, de nem a nagyinál. Hanem valamelyik bajor kolostorban. Ahol talán mindig inkább otthon voltam, mint a nagyanyám puritán, örömtelen házában.

Mintha Richárd nem sietne sehová. Van egyáltalán dolga a környéken? Vagy csak kitalálta? Esetleg a barátnője elől menekül, aki megszállva tartja a lakását?

-    Tényleg itt akarsz maradni? – kérdezi.
-    Miért is ne?
-    A nagyanyád háza biztos nem így nézett ki. Nosztalgiázásra nem alkalmas. Elmélkedni szeretnél?
-    Nem hiszem. Épp eleget elmélkedtem már. Hát te? Nem kell menned?
-    Menjek el? Zavar, hogy itt vagyok?
-    Nem erről van szó.
-    Leti. Vagy Panni, vagy minek nevezzelek. Egyszer az életben adnál egyenes választ.
-    Nem zavar, hogy itt vagy.

Remeg a gyomrom. Miért csinálja ezt? Mit akar tőlem? Ott a barátnője, meg a titokzatos munkája. Ott az élete, amelyhez semmi közöm.

-    És ez zavar?
Könnyeden megsimogatja az arcom. Egy kicsit hátrahúzódom.

-    Nem – mondom mégis.
-    Segíthetek valamiben?

A régi szomszédasszonyunk, Irénke néni óvatoskodik be az ajtón. Szétrebbenünk, pedig nem is álltunk túl közel egymáshoz.

-    Pannika! A kis Panni! Mikor is láttalak legutóbb?

Irénke néni úgy tesz, mintha kikérdezne, de nem hallgatja meg a válaszaimat. Richárd egy ideig téblábol, aztán elköszön. Megy a dolgára, akár van neki, akár nincs. Miért is húzódom vissza, ha közeledik? Mire várok? Fájó felismerés: a profnak tartogatom magam. A falba tudnám verni a fejem. De így igaz.