Nem tudom, ki adta meg az elérhetőségemet. Valahogy rámtaláltak. Egy számomra ismeretlen tolmácsiroda. Örültem, mint minden munkának. Ki kell menni a város szélére, ott van a központ. Oda viszik a letartóztatottakat kihallgatásra. Bejelentkezem a recepción.  Vagy portán? Mivel korán érkezem, hosszabb várakozásra készülök. Van egy kis büfé. Egy-két öltönyös-nyakkendős férfi. Egy kosztümös nő. Siető egyenruhások. Kissé szorongva várakozó civilek. Olykor nyílik az ajtó, neveket mondanak. Az illető feláll, bekísérik. 

Figyelem az embereket. Érdekes a nyüzsgés. Persze Ria jut eszembe. Hátha összefutunk. Bár lehet, hogy csak a rendőrségnek tolmácsol. Ez meg más cég. Egy nagyon fiatal, alacsony nyomozó jön ki értem. Huszonéves, nemrég jöhetett ki az iskolapadból. A társa ugyancsak nagyon fiatal nő, a nevéből kiderül, hogy férjnél van: ő a határozottabb. Olykor rendre utasítja a fiút, aki kicsit zavarba jön.

Meghozzák a fogvatartottat. Mesztic nő, talán velem egykorú. Rémült, de megpróbál mosolyogni rám. Végre valaki, akivel szót ért. Szeretném megkérdezni, hogy kerül ide. De nem tehetem. Az ügyvéd nem jön. A vastag pulóvert viselő kövérkés nyomozónő kifejezetten dühös. Noszogatja a fiút, hogy hívja fel az ügyvédet. Közben felveszik az adataimat. A nyomozó srác elkéri a telefonszámom. A lány rárivall, hogy az nem kell. A fiú behúzza a nyakát. Elnézést kér. Keresi a billentyűket. Nem sok tapasztalata lehet a gépelésben. Hosszú csendek. Várunk.

Az ügyvéd továbbra sem jön. A csendek kínosak. A két nyomozó az asztal egyik végén. Én a mesztic nővel a másikon. Annyi kimondatlan kérdés. Igazán beszélgethetnénk is. Elgondolom, hogy mi lenne, ha nem ebben a minőségben ülnénk ott. Mit mondanánk egymásnak. Mennyi mindenre lennék kíváncsi ezzel a szegény asszonnyal kapcsolatban.

Csörög a telefon. Kiderül, hogy az ügyvédnek más dolga van. Már biztos nem jön. A fogvatartott így nem tesz vallomást. A jegyzőkönyvet azért fel kell venni. Adategyeztetés vele is. Alig tudok meg róla valamit. Tényleg majdnem egyidősek vagyunk. A nő nekem panaszolja, hogy az ügyvédjét összesen egyszer látta. Sosem látogatta meg a börtönben. Nagyon magányos. És nem tudja, mi lesz. De ügyvéd nélkül nem tehet vallomást.

Szinte úgy érzem, nekem kellene majd meglátogatnom. De ezt biztos nem szabad. Nem is engednének be. A nő megkérdi, született spanyol vagyok-e. A nyomozó fiú meg azt akarja tudni, hogy mit kérdezett. Lefordítom neki. Egy pillanatra kiesünk a szerepünkből. Mosolygunk. Megrázom a fejem, nem dehogy vagyok született spanyol. A fiú elismerően néz.

Ő kísér ki. A kolléganőjétől távol kicsit bátrabb. Mégis elkérné a telefonszámomat. Mert olyan jól tolmácsolok. Ő is szereti a nyelveket. És éreztem a mesztic nő szagát? Emlékeztette egy másik nőre. Akivel néhány éve találkozott. Ahogy elnézem, akkor még főiskolás lehetett. Vagy gimnazista. Nem tudom, mire gondol. Én nem éreztem semmilyen különös szagot. Vajon pejoratív értelemben mondta? Vagy tetszett neki az illat? Nem tudom eldönteni. Megadom a számom.