Újév napján vissza Ricsihez. Csak felugrunk az albérletbe egy váltás ruháért. A karácsony éjjelt kivéve szinte egyfolytában együtt vagyunk. Kicsit az az érzésem, hogy vele élek. Persze nem. Ahogy újra kezdődik a munka, megint más lesz. Elmúlik ez a közelség.

Valamikor este megszólal a mobilom. A szám ismeretlen. Nem tudom, felvegyem-e egyáltalán. Ricsi a konyhában csörömpöl. Hátha fontos. Felveszem. Belekerül pár pillanatba, míg rájövök, ki az.

- Csak boldog új évet akartam kívánni.
- Köszönöm, önnek is.
- Tudom, hogy szokatlan ez így. De sokat gondolok magára, Anna.
- Valóban?
- Nem bánja?
- Bánni nem bánom. Viszont meg kell mondanom, hogy van valakim.
- Értem.

Csönd. Ricsi bejön a konyhából. Kérdőn néz rám, kivel beszélek. Legyintek.

- Akkor boldog új évet még egyszer - szólal meg a fiú újra.
- Minden jót.
- Egy kávéra azért meghívhatom?
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.
- Sajnálom. Ne haragudjon, hogy zavartam.

- Mi nem lenne jó ötlet? Csak nem Colos hívogat?
- Jaj, dehogy. Csak ... Nem fontos.
- Tudod, hogy elpirultál? Nagyon szép vagy ilyenkor. Nem akarod megmondani, ki volt?
- Lényegtelen.
- Pannika titkolózik. Legyek féltékeny?
- Miért, féltékeny természetű vagy?
- Nem kifejezetten. Csak, ha megalapozott a gyanúm. Ha jól értettem, épp leráztál egy hódolót.
- Ha leráztam, nincs okod féltékenynek lenni.
- Ó, engem is leráztál épp elégszer. Ettől még nem álltam le. Csak kitartás kell hozzád.
- Így látod?
- Kétség sem fér hozzá. Nem vagy egy könnyen kapható nőszemély. 
- Akarod tudni, ki volt az?
- Naná.

Elmesélem, mi történt a legutóbbi tolmácsmunkám során.

- Ja, akkor már tudom. A srác imádja a tolmács lányokat. Úgy emlékszem, Riát is hívogatta egy időben.
- És?
- Mit gondolsz? Udvariasan nemet mondott. Szegény fiú, jobban tenné, ha a saját korosztályában keresgélne.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy öreg vagyok hozzá?
- Á, dehogy. Ő a túl fiatal. Te ideális korban vagy.

Később végiggondolom. Vajon tényleg minden tolmács lány telefonszámát elkéri-e a kis nyomozó? Vagy csak Ricsi találta ki ezt, hogy egyáltalán ne vegyem komolyan a fiút? Nem, mintha szándékomban állt volna komolyan venni. De így még az a kis diadalérzet is szertefoszlott. Ügyes.