Este felhív a prof ... Nincs semmi vészes, csak mindenképp meg akarnak rajta nézni valamit a kardiológián. Jövő pénteken. Amikor egy konferencián kellett volna előadnia. Rám gondolt, hogy helyettesíthetném. Azt adjam elő, amit ő megírt? Nem, dehogy. Különben sem írt meg semmit, legfeljebb vázlatosan. Szerinte a témáról én is ugyanolyan jól tudok beszélni.
Ennyire hirtelen? Nem sok időm marad a felkészülésre. Átküldi a programot. Mindenki minimum docens. Tanszékvezetők, professor emeritusok, válogatott társaság. Még egy oxfordi professzor is van, ő tartja a megnyitó előadást. Kicsit megijedek. De tudom, hogy nem utasíthatom vissza. Sose kerülnék másképp hasonló szintre. Csak helyettesként. Akkor legyen. Beugrom. Mint egy színész.
Azért kicsit nyugtalanít ez a hirtelen vizsgálat. Mi lehet a baj? Vagy a prof még mindig nem érez kedvet a munkához? És ezzel két legyet üt egy csapásra? Neki nem kell fárasztania magát, nekem meg lehetőséget ad? Még mindig ez a kedvezőbb verzió.
