A tegnapi jelenetnek meglett a böjtje. Agapé persze tudomást szerzett az egészről. Mi több, felvételről nekem is visszajátszotta. Ugyanis pár éve bekameráztuk az egész iskolát, mert többször betörtek. Most a suli meg a kolostor kábé olyan, mint egy fogház vagy egy pláza. Nem lehet megmozdulni sem úgy, hogy fel ne venné valamelyik kamera. A klauzúrát kivéve, persze, az a mi magánszféránk.
Egyébként nem értem, minek bámuljuk, ahogy némán tátogunk a biztonsági kamera lencséje előtt. Ez most minek számít? Bizonyítéknak? Én nem tagadom, hogy leüvöltöttem Albertinát, és bármikor megtenném újra. Agapé szerint nem tehetem, mert az elöljáróm. Mire felcsattanok, hogy a fenét az elöljáróm, nekem ebben a kócerájban csak Agapé az elöljáróm, hogy tisztázzuk a hierarchiát. De azt hiszem, őt is leüvölteném, ha ilyet művelne Emerencia nővérrel, aki egy kicsit olyan nekem, mint egy nagymama.
Agapé most bekeményít. Azt hiszem, megijedt az indulatosságomtól. Én vagyok a jobbkeze, muszáj, hogy az ő vonalát kövessem. Hogy ne okozzak botrányt. Kiszámíthatónak akar tudni.
- Ide figyelj, Letícia, ha Albertinával szemben még egyszer ilyen hangot ütsz meg, velem gyűlik meg a bajod. Ne avatkozz bele abba, hogyan igazgatja az iskolát. Ebbe legfeljebb én szólhatok bele, de én sem szoktam, nagyon jól tudod. Rossz vért szül, ha egymás hatáskörébe beleugatunk.
- Azért az megdöbbentő, Agapé, hogy az egész incidensből neked csupán az én üvöltözésem probléma, nem gondolod?
Tudom, hogy ezzel kihúzom a gyufát, de nem érdekel. Apácásdit játszunk, vagy számítanak valamit a keresztény értékek? Hülye vagyok, miért, mikor számítottak? Az alapszabály nem az emberség, hanem az engedelmesség. Kis hülye naiv Letícia ...
Agapé most nagyon fagyos.
- Túl messzire mentél. Legyél szíves visszavonulni a szobádba és elmélkedni ezen. Ma nem mész sehová. Holnap reggel pedig meggyónsz. Utána jelentkezz nálam.
Kiviharzom az irodából és becsapom az ajtót. Már kezdek is szitkozódni magamban, hiába próbálom elnyomni az ingert, ilyenkor belém költözik valami idegen erő. Azt is mondhatnám, a Sátán, de annyira azért nem vagyok fontos személy, hogy velem külön foglalkozzék. Csak a szobámba érve jut eszembe, hogy ma a proffal kellene találkoznom. Kávéztunk volna. És most szobafogságra ítéltek, mint valami kamaszlányt.
Nem tudom, mit csináljak.