Tudom, hogy mindenkit ez izgat legjobban. Hogy lehet kibírni, és egyáltalán. Sokmindent ki lehet bírni. És sokkal többen kibírják, mint gondolnánk. A tudatot tán nehezebb kibírni, mint a tényt, napról napra. Mindaddig, amíg nem korbácsolja fel valami a kívánást, egészen egyszerű.
Most azonban más a helyzet. Valami megváltozott bennem. Nem tudom, hogy a prof hozta-e a változást, vagy a változás a profot. Nem tudom, ő indította-e el a folyamatot, vagy azért indult el a folyamat, mert megérezte rajtam, hogy nem vagyok olyan nem nélküli lény, amilyennek lennem kellene. Bár soha senki nem várta a szerzetesektől, hogy nem nélküliek legyenek. De ez más történet.
Múltkor, a kávézóban úgy éreztem, távolságtartó, mintha idegenek lennénk. Ez bántott. De hát nem vagyunk idegenek? Nem idegen-e mindenki a számomra? Nem vagyok-e elzárva végleg minden más testtől és ezen keresztül lélektől is? Akkor és ott azt kívántam, hogy bárcsak másutt lennék vele, kettesben. Képek villantak be, mit tennénk, ha kettesben volnánk. De csak néhány kezdeti mozdulatig jutottam el. Nem gondoltam tovább.
Nyomaszt az örök fogadalom témája. Jövőre jár le az 5 éves fogadalmam. A házasság esetében is bevezethetnék ezt a rendszert. A gyerekek miatt nem lehet elsősorban, egyébként logikus lenne. Nemrégiben olvastam, hogy a házasságok átlag időtartama hét év. Régen is ennyi volt, most is ennyi. Csak régen bele kellett halnia valamelyik félnek, most elég elválni. Ha a szerzetesnek van próbaideje, a civileknek is járhatna. Mi először csak 3 éves fogadalmat teszünk, aztán 5 éveset, és csak ezt követően az örökre szólót. Hát, nekem nagyon nem akarózdik meglépni az utóbbit.
Érdekes, hogy a prof is rákérdezett. Ezek szerint képben van. Tán Agapé beszélt róla neki. Agapé kicsit tart attól, hogy halasztani fogok. Pedig per pillanat ennél sokkal radikálisabb dolgok járnak a fejemben.
Erotikus álmaim vannak. Az álmoknak még egy apáca se parancsolhat. Van értelme meggyóni az álmokat? Nem akaratlagosan álmodom. Bűn csak az, amit tudva és akarva cselekszünk. Az álom nem lehet bűn. Tudom, hogy nem az. Mégis nyugtalanít. Mintha egy ajtót feszegetnék. Azt hiszem, nemsokára betöröm azt az ajtót, és beárad rajta valami, amit régen bezártam, amit el akartam felejteni.