Angéla ügye sürgős. Jártunk már a nőgyógyásznál, elkísértem, de nem mentem be vele a rendelőbe. Utána megmutatta a magzatról készített ultrahangot. A gyerekkel minden rendben. A doktornő kicsit megszidta a lányt, hogy ilyen későn jelentkezett. Angéla majdnem elsírta magát. Nagyon feszült. Kérdeztem, milyen volt a vizsgálat. Fájt-e. Nem, szerencsére nem fájt. El kell mennie vérvételre is, kapott egy listát a teendőkről, ezt nem lehet sokáig észrevétlenül csinálni.
Előkeresem egy régi ismerősöm számát. Egy időben volt róla szó, hogy az ő rendjébe lépek be. De a szociális munka nem nekem való. Ők elsősorban prostituáltakkal és megesett nőkkel foglalkoznak, meg persze hátrányos helyzetű gyerekekkel. Ha jól tudom, több anyaotthont is működtetnek.
Dolores nővér egyébként mexikói. Amikor a rendje újraindult, az összes magyar apáca túl öreg volt már ahhoz, hogy érdemi munkát végezzen. Egy időben a magyar tartományt hozzácsapták az osztrákhoz meg a svájcihoz. És Latin-Amerikából meg Ázsiából importáltak szerzetesnőket, hogy életet leheljenek a rendbe. Gyorstalpaló magyar tanfolyamot tartottam nekik, legalább is a spanyol ajkúaknak még odakint, Spanyolországban. A rendem kikölcsönzött nekik, mint valami vendégjátékos focistát.
Egyébiránt úgy döntöttem, hogy megnézem magamnak azt a bizonyos Csabit, Angéla csábítóját. Akár mondhatok neki valamit, akár nem. Legalább lássam, kivel van dolgom. Felhívom a fiúgimnázium egyik paptanárát, hogy elkérjem tőle a fogyatékos táborban segítők névsorát: a gimiben ez a Colos atyának becézett 2 méteres óriás szervezte be a résztvevőket.
A fogyatékos táborok azzal a céllal működnek, hogy a szerencsétlen gyerekek szerencsétlen, 24 órás szolgálatban élő szülei legalább 1-2 hetet szabadon tölthessenek. Addig önkéntesek vállalják a gyerekek gondozását. Nem valami vidám dolog, bár mindenki úgy beszél róla, mint lelki feltöltődésről, különleges élményről.
Colos atya kicsit flörtöl, aztán átküldi e-mail-en a listát. Egyetlen Csaba szerepel rajta, 17 éves, sőt, már majdnem 18. Jövőre érettségizik. Felmegyek az iwiw-re, hogy megkeressem. Reménykedem, hogy Csabi iwiwes, és bőven ad magáról infót. Nem csalódom. Pár perc alatt megtudom a címét, a mobil számát, kisakkozom, kik lehetnek a szülei, a testvérei. E-mail címet is találok.
Csabi számos nagyszerű fotót töltött fel magáról (szemrevaló srác, azt meg kell hagyni), nem lesz nehéz megtalálni, ha kijön a gimiből. Angéla ugyan megtiltotta, hogy a terhességéről beszéljek neki, de azt nem, hogy találkozzam vele. Csak ki kell ötölnöm valami ürügyet, ami miatt leszólíthatom.
Legegyszerűbb lenne bevonni a dologba az osztályfőnökét, de az úgy nem megy, ha titokban kell tartanom a történteket. Nyilván az is eszembe jut, hogy Angéla átvert, és Csabi nem csinált semmit. Óvatosnak kell lennem, a vakvilágba nem vádaskodhatom.