Egy ideje nem hallottam MC felől, de ma kaptam tőle egy e-mail-t. Valahogy a fülébe jutott a tévés szereplésem híre. (Egyébként a megszerkesztett adásból egyszerűen kivágtak, mint annak idején a vérfeministát, de engem legalább kifejezett kérésemre.) MC azt kérdezi, hogy vagyok, és találkozhatnánk-e. Valami fontos ügyben. Nem tudom, mi lehet az a fontos ügy. A legutóbb képtelen voltam eldönteni, hogy megbízható ember-e ez a pasi. De mégiscsak tetszik. Kedves a mosolya.

A múltkori kávézóban találkozunk, ezúttal civilben megyek. MC nagyon elegáns, öltönyben van. Nem tudom felidézni, múltkor mit viselt, de biztosan nem öltönyt. Úgy néz ki, mint egy yuppie.

- Mindig így szoktál járni, vagy temetésről jössz? - kérdezem.
- Munkából, nem temetésről.
- Beépültél a tőzsdecápák közé?
- Valami hasonló - hagyja rám MC. - De te is nagyon más vagy civilben. Még egy kis smink is van rajtad, ha nem tévedek.
- Jó megfigyelő vagy.
- Az ember igyekszik - mosolyog álszerényen. A fenébe, ez a mosoly ... Nem bírom, ha egy pasi így mosolyog.
- Igaz is, múltkor elfelejtettél bemutatkozni, katona.
- Elfelejtettem volna?
- Vagy direkt nem mutatkoztál be.

Ahelyett, hogy megmondaná a nevét, és kezet nyújtana, a belső zsebéből előveszi az igazolványát és az orrom alá tartja. Igazinak látszik. A név is, meg az igazolvány is.

- Richárd. Mondjuk, hogy elhiszem, hogy így hívnak.
- Mondjuk, hogy elhiszed. És mit nem hiszel el?
- Ezt a rendőrösdit. Ezt még nem vette be a gyomrom. De kapsz egy esélyt, hogy meggyőzz.

MC vagyis Richárd (állítólag százados, de lehet, hogy egyáltalán nem is Richárd) megint mosolyog.

- Kemény dió vagy te, Leti.
- Már te is Letizel?
- Ja, nem tetszik? A Letícia túl hosszú. Viszont szép név. Öröm, vidámság, pont olyan, mint te. Kivéve, ha ennyire gyanakvó vagy.
- Múltkor azt mondtad, hogy túlságosan könnyelmű vagyok. És lépjek ki a fórumról.
- Pontosan. Meg is tetted, szerencsére. Most pedig arra kérnélek, hogy menj rá vissza.
- Mit beszélsz itt össze-vissza?
- Mindjárt megmagyarázom. De nem akarok kiabálni, inkább közelebb ülök.

MC valóban közelebb húzódott. Valószínűleg a kávézó közönségének félrevezetése érdekében még a kezemet is megfogta, és halkan elkezdett magyarázni. Azt hiszem, az első mondataira képtelen voltam odafigyelni, de aztán rájöttem, hogy nem csak ócska csábítási trükkről van szó. A századosnak valóban volt mondanivalója.

Azt a bizonyos egyházi fórumot, amelyen megismerkedtünk, állítása szerint bizonyos bűnözői körök is felfedezték maguknak. Igyekeznek lenyomozni az IP-címeket, megnézik maguknak a delikvenseket, és ha az illetők érdekes helyre utaznak, mondjuk Dél-Amerikából Európába, a tudtokon kívül futárnak használják őket. Ki gyanakodna valódi, teljesen autentikus papokra és szerzetesekre? De kedvenceik az apácák, azokra végképp nem gyanakszik senki. 

Arra a kérdésemre, hogy mégis, hogy megy ez, MC kifejtette, hogy olykor csak a táskájukba csempésznek valamit, mikor nem néznek oda. Olykor viszont valami sztorival győzik meg őket, hogy vigyenek el egy kis ajándékot például egy gyereknek. És mit visznek tulajdonképp? MC megvonta a vállát. Legtöbbször kokaint, persze. De nincs kizárva, hogy mást is.

- Hogyhogy nem veszik észre, mit visznek valójában?
- Egyrészt eleve hiszékeny emberek - humorizál MC. - Na jó, Leti, ne nézz így rám, tény, hogy a legtöbb anyóca nem olyan gyanakvó, mint te.
- És mi van, ha lebuknak?
- Ha lebuknak, elő lehet venni a sztorit, hogy úgyis rosszul állt a szénájuk az Egyházban, és kellett nekik a pénz az életkezdéshez.
- Ez nem is rossz érv.
- A poén az, hogy olykor eleve azért küldik őket, hogy lebukjanak. Elterelő hadműveletként.
- Mit nyernek ezzel? Mármint a bűnözők?
- Van egy nagy fogás x városban. Hírverés, botrány, hú, egy apáca csempészni akart. Y városban meg átvisznek profik egy hatalmas szállítmányt. Ilyen egyszerű.

- És mi közöm nekem ehhez? - kérdem. - Mostanság nem készülök sehová.
- Még Madridba sem?
- Honnan veszed, hogy pont Madridba készülnék?
- Ott lesz a főnöknő-választás, ha nem tévedek.
- Valóban. De nem hiszem, hogy Agapé magával vinne azok után, amiket mostanság csináltam, és még készülök csinálni.
- Jó lenne pedig, ha meggyőznéd, hogy vigyen magával.

Hátradőlök a széken, kihúzom a kezemet MC vagyis Richárd kezéből. Pedig nem volt rossz a kezét fogni, csak az olyan nevetséges, ha az ember ujjai nem mozdulhatnak közben. Most kezdjem simogatni?

- Eszem ágában sincs semmire megkérni - felelem. - Mit akarsz ezzel? Hogy csempésszek drogot?
- Természetesen nem - feleli kissé megbántva. - Azt reméltem, hogy hajlandó leszel segíteni a nyomozásban.
- Nézd, Richárd, vagy hogy is hívnak. Lehet, hogy egy krimiben most a nyakadba kéne borulnom, és felajánlkoznom csalinak, de nem krimiben vagyunk. Nem akarok semmibe belekeveredni, már épp elég bajom van így is.
- Nem bízol bennem.
- Miért bíznék? Rendőrként mutatkozol be, miután korábban azzal etettél, hogy szerzetesként vagy papként tengeted a napjaidat. Honnan tudjam, hogy nem a rosszfiúk szolgálatában állsz, és a rendőr-mesével akarsz rávenni arra, hogy vigyek el valamit a-ból b-be? Mondjuk épp Madridba.
- Igazad van, jól teszed, hogy bizalmatlan vagy.

Tudja ez a fiú, hogy kell leszerelni valakinek az ellenállását.

- Nézd, Leti, ha bizonyítom, hogy az vagyok, aki, és nem kell semmit szállítanod sehová, hajlandó leszel együttműködni?

Ilyenkor szoktak rágyújtani a filmekben. Csakhogy én nem dohányzom. A kávéhoz adott cukros zacskóval játszom.

- Hogy akarod bizonyítani, ki vagy? Beviszel az irodádba?
- Az nem lenne okos dolog.
- Valóban nem.
- De te bemehetsz egyedül. Mondjuk feljelentést tenni valamilyen ügyben.
- Azt nem a kerületi rendőrkapitányságon kell tenni?
- Persze. De ott találkozhatnál a felettesemmel anélkül, hogy bárki gyanút fogna.
- Mert megfigyelnek?
- Elképzelhető.
- Már csak ez hiányzott.
- Sok a rejtegetnivalód?

Mindjárt kap egyet arra a szemtelen képére, ha így vigyorog. Aztán eszembe jut valami. Esetleg megteszem neki ezt a szívességet, ha ő is megtesz valamit.