Épp kinyitnám az utolsó sms-t, amelyet Richárd küldött, mikor megszólal a mobil. Összerezzenek, úgy hasít bele a csöndbe az éles elektronikus dallam. A Diótörőből. Richárd az.
- Végre! Hová tűntél, Leti? Már a fél várost tűvé tettem érted! Egész délután próbállak hívni. A temetőben is kerestelek. Teljesen felszívódtál.
- Én csak ...
- Jó, majd elmeséled. Most nincs időnk, azonnal érted megyek. Hol vagy?
- A rendházban.
- Nagyszerű. 10 percen belül ott vagyok érted.
- De mi van?
- Útközben elmagyarázom.
- Útközben hová?
- A reptérre. Rendi ruhát vegyél fel.
- Hulla fáradt vagyok, dög meleg van, nincs kedvem most veled randizni.
Richárd kurtán felnevet.
- Sajna ezt a randit nem halaszthatjuk máskorra.
- Muszáj?
- Muszáj, Leti. Akármilyen hulla vagy. Bevetés.
- Ezt nem hiszem el, pont ma?
- Pont ma. Na, mindjárt ott vagyok. Gyere le a kapuba.
- És Agapé? Mit fog szólni?
- Beszéltem vele, elengedett.
- Te? Beszéltél vele?
- A temetőben. Persze. Na, kíváncsi vagyok, te hol lófráltál. De most le kell tennem. Cső.
Kinyomom a telefont. Megint kísérteties csend van. 10 percen belül legyek a kapuban? Még le akartam zuhanyozni! Richárd meg fogja rajtam érezni.