A temetés óta nem beszéltem érdemben Agapével. Sem ő, sem más nem vont kérdőre, hogy hová tűntem a ravatalozóból. Ez különös. Mintha már nem számítanék. Megjelenek az imádságokon, de meg sem próbálok koncentrálni. Úgy érzem, magam, mint egy betolakodó. Aki már nem tartozik ide. És alig várják, hogy elmenjen.

Agapé jó előre megvetette velem a repülőjegyeket. Mikor a vulkáni hamu miatt összeomlott a légiközlekedés, vonatjegyeket is vásároltatott. Valahogy oda kell jutnunk a választásra. Mondta akkor. Aztán az utazás előtt két nappal küldött egy e-mail-t, hogy Klárát viszi Madridba. Próbáljam átíratni a repülőjegyet. Ha nem megy, a nem névre szóló vonatjegy majd jó lesz Klárának. Akkor ő egyedül repül.

Nem lepett meg. De legalább közölhette volna szóban. Bár lehet, hogy ő is kerüli a konfliktust. Nem tudom, sejti-e, mi történt. Nem akar nyílt szakítást. Majd csak a választás után. Nekem is könnyebb, ha több időm van kidolgozni valami stratégiát.

Annyit válaszoltam, hogy a repülőjegyet nem lehet átíratni. És Isten áldását kértem az utazásukra. A kihallgatás, az egyezkedés, minden maradhat későbbre. 

Elkezdtem álláshirdetéseket nézegetni. És CV-t írni. Milyen hasznosítható tudásom van egyáltalán? Irodai munka, szervezés, nyelvek. Lehetnék titkárnő, például. De tudom én azt, hogy kell civil környezetben mozogni? Majd megtanulom. Megtanulom, milyen, amikor a ruhám nem parancsol tiszteletet. Vagy milyen, ha nem néznek rám furcsán. Kissé sajnálkozva. A ruha sokmindentől megvédett. Talán attól is, hogy lássanak. Hogy engem lássanak, a szerep mögött.

Felhívott a prof. Ez igazi meglepetésként ért. Épp lovagolni vitte a lányát. Elmondtam neki, hogy a döntésem megszületett, csak a megvalósításon kell dolgozni. Ígérte, hogy ő is gondolkodik. Lehet, hogy tud szerezni magántanítványokat spanyolból meg németből Nyelviskolákba is küldjem el a CV-met. Kérdezte, van-e esélye, hogy befejezem a disszertációt. Igazán nem tudom. Valószínű, hogy nem fog sikerülni. Különben is, mire mennék vele? Az egyetemen nincs üresedés. Inkább leépítenek, mint hogy új embereket vennének fel.

Jó volt hallani a prof hangját. Felvidított. Mintha egy másik, derűsebb világból üzent volna. Ahol egy kicsit minden könnyebb. Mert ő ott van.