Úgy képzeltem, hogy nyugalom lesz. Csend. Emlékek, összehasonlítások De Irénke néni nem hagy. Először is házi sütivel traktál. Aztán körbehordoz a faluban, mint valami véres kardot. Nem visz rá  a lélek, hogy megmagyarázzam, hogy már nem az vagyok, akinek hisz. Hogy nem érdemlem meg a falu egyetlen valaha volt apácája címet. Legfeljebb az egyetlen kiugrott apáca titulust.

A plébániára is be kell néznünk. A régi plébánost már áthelyezték. Az új kenetteljessége még nekem is sok. Hosszan magyaráz. Főleg az általa véghezvitt változtatásokról. Minden tisztelet az előző atyáé, persze. De kissé túl modern és túl liberális volt. A fiatalok úgy jártak be a paplakba, mintha az lenne a közösségi ház. És nem az? - kérdezem. A plébános kissé zavarba jön. Aztán csak dícséri az elődjét. Ügyes. Bár velem úgyse megy semmire.

Ami inkább bosszant, hogy a kedvenc Szent Margit képem előtt se hagy imádkozni. Ha nincs az a Szent Margit kép … Tán az életem se úgy alakul, ahogy. Ideálok és példaképek. Ha már Richárd szóba hozta. Margiton kívül Sienai Szent Katalin és Edith Stein. Nem csoda, hogy az lett belőlem, aki. Most kereshetek más mintákat. Harminc évesen? Kissé nevetséges.

A plébános gazdasszonya már azon van, hogy erőszakkal ott tartson vacsorázni a paplakban. Vagyis a kertjében. Mindig szerettem azt a kertet. Szerelmet vallottam ott egy fiúnak. Nagyon régen. Egy örökkévalósággal ezelőtt. Az utolsó nyári szünetben, amelyet odahaza töltöttem. Pár napig együtt is jártunk. Vagyis olykor megfogtuk egymás kezét. Aztán vége lett a nyárnak. És a szerelemnek.

Csak egy teát fogadok el a paplak kertjében. Aztán hazaindulok. Alkonyat. Próbálgatom a szedret az út szélén. De alig találok érettet. Igaz, itt sokan járnak, hamar lelegelik. Még emlékszem a jó szeder-lelőhelyekre. Elmosolyodom: ahogy Annipanni is tudja, hol lehet finom szamócát szedni. Egy szederbokor mögött szilvafa, kis, érett szilvákkal. A fáról szedett gyümölcs mindig jobban ízlik, mint a bolti. És én szeretem a kissé elvadult szilvát is. Benyúlok a szúrós bokron át. A blúzom beakad az egyik tüskébe. Óvatosan próbálom kiszabadítani magam. Valaki mögém lép, és segít.

-    Azt hittem, dolgod van.
-    Volt. Most már ráérek. És pont jókor érkeztem.
-    Pont jókor. Mint valami James Bond. Csak a világ helyett mindössze egy blúzt mentettél meg.
-    Meg a bajbajutott lánykát, aki a torkosság bűnébe esett.
-    Finom szilva.
-    Ha éhes vagy, meghívlak vacsorázni. De te mondd meg, hová menjünk. Te ismered a terepet.
-    Rossz lehet neked.
-    Miért?
-    Hogy rámszorulsz.
-    Túlélem.

Ebben a stílusban folytatjuk. Richárd kifejti, hogy inni is akar, javasoljak olyan helyet, amely gyalog is kényelmesen elérhető. Utána majd hazakísér. Vagyis a pihenőházba, javítja ki magát. Gyalogolni részegen is tud. Mikor meglátja, milyen ijedt képet vágok, felnevet. Nem, nem akar berúgni. Csak egy kicsit.