Kezdem Ricsit közelebbről megismerni. A múltkor bemutatta az egyik barátját. Épp ott voltam, és feljött. Nem jelentette be magát előre. Csak öt perccel korábban. Cédéket akart visszakérni. Ricsi megkérdezte, nem zavar-e. Nem zavart. Azt nem tudom, mennyire jó barátja. Rendszeresen találkoznak, ez biztos. De Ricsi még csak meg se említette neki eddig a létezésemet. Úgy vezet elő, mint a kedvesét. Tulajdonképp ekkor értesülök róla, hogy annak tart. Tehát én is annak tarthatom magam. Eddig nem volt rá szavam. Most már van.

Figyelem a nem túl magas, kissé hízásnak indult, kedves arcú férfit. A gúnyneve Babyface. Persze bókol. Hogy milyen jó ízlése van Ricsinek. És milyen szerencséje. Gondolom, az előző barátnőt is ismerte. Persze, az is kedves volt. Amíg kedves volt. Babyface nős. Félig komolyan sajnálkozik miatta. Mire Ricsi felvilágosít, hogy ez csak színjáték. Egyébként imádja a feleségét. És hatalmas papucs. Ez ellen a másik nem is tiltakozik. Megisznak egy alkoholmentes sört. Aztán a cédékről értekeznek. Úgy érzem, zavarok.

- Nem sokat nézel ki belőle, ugye? - kérdi Babyface távozása után.
- Hogy érted? Kedves ember.
- Persze, az is. De úgy mellékesen zseniális a saját területén.
- Mivel foglalkozik?
- Azt most inkább nem részletezem.
- Szóval kollégád?
- Nem direkt. A főiskoláról ismerem. Sokkal nagyobb fej, mint én. Csak, hogy tudd.
- Ugyan, ne légy túl szerény.

Ricsi nevetve ölel át.

- Nem vagyok szerény, Panini. Pontosan tudom, mennyit érek. Babyface azonban egy zseni.
- Ha te mondod, biztos úgy van. Panininek neveztél?
- Épp ez jutott eszembe. Bármi eszembe juthat, ami P betűvel kezdődik. Vagy A-val. Vagy L-lel.
- Ilyen sok nevem lesz?
- Meglehet. Majd csak alakul valahogy. Ahogy te is.
- Én is alakulni fogok?
- Mint a kenyértészta.
- Át akarsz formálni?
- Nem én akarlak átformálni, menni fog az magától.
- De nem vagyok jó így, ahogy vagyok?
- Persze, hogy nagyon jó vagy így. Tökéletes vagy így is.
- Nem, tökéletes biztos nem vagyok.
- Akkor nem vagy az.
- Mi az, amin változtatnál?
- Ajaj, Panka, csak nem vitatkozni akarsz? Mert ez a gondolatmenet oda vezet.

Nevetek. Tényleg úgy hangzik, mint egy tipikus női csapda. De engem valóban érdekel, mi az, amin Ricsi változtatna. Aztán meglátom, meg akarom-e tenni. Vagy egyáltalán képes vagyok-e rá.

- Nem vitázom, és nem sértődöm meg.
- Kisdobos becsszó?
- Ahogy kívánod.

Nagy levegőt vesz, és úgy tesz, mint aki retteg kimondani az igazságot.

- Vanitatum vanitas, imádom a magassarkú cipőket. - A mosolyomat látva sietve hozzáteszi: - Persze nem magamon.