Szinte hallom, hogyan utasítja Klárát. "Hívd fel nekem. Ne nézz úgy rám, mint borjú az új kapura. Csak hívd fel. Ha elérted, kapcsold be. Beszélnem kell vele." Persze, Benedictának kénytelen voltam megadni a számom. Ezért nem csodálom, hogy ő is tudja. De minek hív?

A kijelzőn látom, hogy Spanyolországból keresnek. Ismerem az országkódot. De valójában csak sejtem, hogy ő lehet. Ki más? Persze az sincs kizárva, hogy más. Mégsem hiszem. Kinyomom a telefont. Nem akarok beszélni vele. Nincs kedvem. Most, ebben a pillanatban, ezen a napon. Nincs kedvem.

- Nem veszed fel? - kérdi Ricsi. - Csak nem a kis nyomozó? Próbálkozik a szentem?
- Nem, nem ő. Azóta nem hívott.
- Akkor? Ki az, akinek kinyomod a telefont? Nem szokásod.
- Azt hiszem, Agapé.

Ricsi halkan füttyent. Felnéz a monitorról.

- Hoppá. Azt hiszed, vagy tudod?
- Elvileg könnyű visszakeresni a számot. Az anyaház központi telefonja biztos nyilvános.
- De hívhat a saját spanyol mobiljáról is.
- Akár hívhatna. De ha valaki mással tárcsáztathat, akkor azt választja.
- Na jó, nézzük csak.

Ricsi megkeresi az anyaház honlapját. Ott a telefonszám. Igazam volt.

- Úgy döntöttél, hogy nem fogod soha felvenni?
- Még nem döntöttem. De felkészületlenül nem akarok beszélni vele.
- Arra nem is gondolsz, hogy más is hívhat arról a számról?
- Klára?
- Akár Klára. Vagy bárki más.
- Honnan tudnák a mobilszámom?
- Nem annyira nehéz megszerezni. Ha egyszer Agapénak megvan.
- Az a te csavaros agyad. Nem kizárható, hogy más keres. De felettébb valószínűtlen.
- Sok valószínűtlen dolgot láttam már megtörténni. Viszont, ha nem veszed fel, nem tudod meg, ki és mit akar. Te pedig nagyon kíváncsi nő vagy.
- Erre most nem vagyok kíváncsi.
- Bezzeg a volt nőimre igen.
- Az más.
- Más. Persze, hogy más.
- Egyébként Riával álmodtam.
- Na ne.
- De.
- És persze el is akarod mesélni.
- Nem. Tulajdonképpen nem is elmesélhető. Csak egy érzet.

Ismerem ezt a tekintetet. Jaj, már megint jön ez a nő az érzeteivel. Ilyenkor kicsit gúnyolódik rajtam. Félig értetlenül. Félig színlelve az értetlenséget.

- Pozitív vagy negatív?
- Nehéz megmondani. Ez is, az is.
- Jaj, te nőszemély. Most elmagyarázod, vagy sem?
- Ki fogsz nevetni.
- Én? Kinevettelek én valaha?
- Ami azt illeti, igen.
- Feladom.
- Rendben. Azt álmodtam, hogy én vagyok Ria. Vagyis úgy tűnt. És éreztem a szomorúságát. Te egy szomszédos szobában feküdtél. Meztelenül.
- Na, legalább valami izgalmas. És mit kezdtél velem? Vagy Ria mit kezdett?
- Semmit. Tudtam, hogy nem mehetek oda hozzád. Ez volt benne annyira szomorú.
- Látod, ez tényleg szomorú lehetett. Milyen jó, hogy a valóságban idejöhetsz hozzám. Ha akarod, lefekszem a szomszéd szobában, és kipróbáljuk.