Nem tudom, miért jutott eszembe. De ott volt az e-mail cím. Ott volt az a sok régi beszélgetés. Talán csak ürügy, hogy felvegyem vele a kapcsolatot? Megrohantak az emlékek. Leírtam neki az egész történetet. Régen írtam ennyit egyvégtében németül. Közben olykor eszembe jutott, hogy nem szabadna ezzel terhelnem. Lehet, hogy nem is fog válaszolni. Sokszor előfordult már velem, hogy szerzetesek nem válaszoltak hónapokig. Az e-mail-ezés nem az ő világuk. De Ruppert atya sosem volt olyan, mint a többi szerzetes.

Mi a helyes ebben az esetben - kérdezem tőle. Bár, ha én elfogult vagyok Angélával, ő esetleg Colossal lesz az. Annak ellenére, hogy tudja, mennyire lehetséges az erőszak is. De nem hinné el elsőre. Talán másodikra sem. A mundér becsülete. Számít ez neki valamit? Hát persze, kinek nem számít?

Meglepően gyorsan reagál. Először is nagyon örül, hogy hall rólam. Bár annak kevésbé, hogy otthagytam a kongregációt. Áprilisban szeretne velem erről beszélni. Ha nem bánom. Mint barát. Ami pedig a problémás kérdést illeti. Időt kér, hogy átgondolja. Imádkozni fog. Szeretné megbeszélni az Úrral. Biztos benne, hogy van olyan megoldás, amely mindenki számára könnyebbséget hoz. Angéla helyzete nagyon nehéz. De meglehet, hogy a bűnbe esett atyáé is. Ha valóban az atya esett bűnbe Angélával. Mert a szavaim alapján még ez sem teljesen bizonyos. Hamarosan jelentkezik. És kéri, hogy én is imádkozzam megvilágosodásért. Ugye, nem hanyagoltam el az imádságot? A rend elhagyása nem járhat együtt az Istenkapcsolatom lazulásával.