Úgy döntöttem, nem kérem ki Ricsi véleményét. Tudom, hogy lebeszélne róla. Elsősorban Colos miatt. De talán nem csak ezért. Talán nem nézi ki belőlem, hogy elbánok azokkal a langaléta tizenéves fiúkkal, akik biztos feszegetik majd a határokat. Én viszont ki akarom próbálni magam.

Végre intézményesen is taníthatnék. Ilyen lehetőséget a rendben nem kaptam. Agapénak másra kellettem. Olykor helyettesíthettem, ha nagyon nem volt kit küldeni. De legtöbbször olyan órákon, amelyekhez nem értek. Nem is erőltettem, hogy haladjunk a tananyaggal. Ilyenkor vittem valami szöveget, azt elemeztük. A diákok mindig élvezték. Meg is kérdezték olykor, miért nem tanítok. Sokkal jobban élveznék, ha én lennék az irodalom-tanáruk, mint az, aki. Tartok tőle, hogy ez az irodalomtanárok fülébe is eljutott. Biztos nem örültek neki.

Colos megszervezte a találkozómat az iskola igazgatójával. Nem ismeretlen számomra. Korábban is volt alkalmunk beszélgetni. Csak akkor más minőségben. Mindketten szerzetesek voltunk. Most már csak ő az. Én meg a renitens rendelhagyó. Lehet, hogy emiatt nem is fog felvenni. Nem akar konfliktust az én volt kongregációmmal. Ha bárkit is érdekel odaát, hogy mit csinálok. De hátha, sose lehet tudni. Aztán az is felmerülhet benne, hogy a fiatalokra rossz hatást teszek. Felpiszkálja a fantáziájukat, miért hagytam ott a rendet. Mitagadás, tizenéves srácok ennél kevésbé izgalmas dolgok miatt is sokat fantáziálnak. Nem lehet tőlük rossz néven venni. Vagyis nem csodálnám, ha az igazgató udvariasan közölné velem, hogy rossz ötletnek tartja az egészet. De akkor miért fogad?

Colos kísér be az irodába. Bátorítóan mosolyog. Nem olyan megtört, mint a múltkor. Igaz, az más helyzet volt. Nagyon visszafogottan öltöztem fel. Nem úgy, ahogy az utóbbi időben szoktam. Bár Ricsi szerint még így is visszafogott vagyok. De a kezdetekhez képest azért merészebb. Erre a megbeszélésre majdnem úgy mentem, mintha még szerzetes lennék, csak civilben.

Az igazgató ügyes ember hírében áll. Testes, de nem elhízott. Alig magasabb nálam, férfiben inkább alacsonynak számít, de Colos mellett persze szinte mindenki törpének néz ki. Az ilyen testalkatú emberekre jellemző módon folyton nagyobbnak próbál látszani, mint amekkora. Egyenes derékkal jár. Kopaszodik, és könnyen dühbe gurul. Tud nagyon barátságos lenni, de zsarnoki is. Mikor mi áll az érdekében. Tartok tőle egy kicsit.

Furcsállom, hogy Colos is helyet foglal. Miért marad bent? Nem értem.

- Kedves Letícia, örülök, hogy ismét láthatom. Bár azt sajnálom, hogy már nem rendi ruhában.
- Egy kicsit én is sajnálom, higgye el, atyám.
- Hogy szólítsam egyébként? A polgári nevét nem is tudom.
- Anna. Itt van az életrajzom, a diplomáim, ami csak kellhet.

Azt igazgató elveszi a dossziét, de nem nyitja ki. Leteszi a hatalmas íróasztalra, amelyen meglepő módon semmi jele számítógépnek.

- Anna. Rendben. Nos, kedves Anna, Antal atya szerint ön szívesen helyettesítené szerencsétlenül járt német tanárunkat.
- Úgyis állást kerestem. És nagyon szeretek tanítani.
- Azt tudja, hogy ez nem állás. Nem is tudjuk pontosan, mennyi időről lenne szó. De ebben a félévben már valószínűleg nem tér vissza a munkatársunk.
- Tudatában vagyok annak, hogy csak helyettesítés, persze.
- Tanított a saját iskolájukban?
- Nem, ott más feladatokat bízott rám a főnökasszony.
- Agapé nővér.
- Igen.
- Hogy van a drága főnökasszony? Tartja vele a kapcsolatot?
- Igen. Tudomásom szerint nagyszerűen van.
- Nocsak. Szóval tartják a kapcsolatot. Ezek szerint békében vált meg a kongregációtól.

Biztos vagyok benne, hogy az igazgató pontosan tisztában van a részletekkel. Nyilván felhívta Benedictát is, mikor Colos vagyis Antal atya előállt az ötletével. Ha eddig jutottam, Benedicta jóváhagyását is bírom. Sőt, talán Agapé is tud az egészről. Hogy lehettem annyira naiv, hogy azt gondoljam, az igazgató bármit is kockáztat?

- Nem teljes békében. De azóta javult a helyzet.
- Nagyszerű. Ezt nagy örömmel hallom, Anna. Nincs annál szomorúbb, mint mikor egy szerzetes haraggal hagyja el a rendet. Higgye el, az elöljáróknak ez fáj a legjobban. Hiszen olyanok vagyunk, mint egy család.

Némán bólogatok.

- Nézze, az az igazság, hogy vannak fenntartásaim. Nem a szakmai felkészültségét illetően. De soha nem tanított.
- Magántanítványaim voltak. Most is vannak.
- Értem. Ez persze örvendetes, de mégsem ugyanaz. Itt fél osztályokat kell kordában tartania. Egy fél osztály húsz fiatalembert jelent. Gondolom, ez nem lepi meg. Önöknél is magas az osztálylétszám.
- Nem lep meg. Helyettesítettem néhányszor a gimnáziumban. Egész osztályokkal is sikerült megtalálnom a hangot.
- Lányokkal, kedves Letícia. Elnézést, Anna. Nem áll rá a szám. Lányokkal azért sokkal könnyebb, ezt maga is tudja.
- Lehet, hogy könnyebb. De úgy érzem, sikerülni fog itt is.
- Örvendetes, hogy ennyire meg van róla győződve. Nem is tudom. Ha Antal atya nem ragaszkodott volna annyira, hogy hívjam be magát ...

Ez most azt jelenti, hogy semmi esélyem? Colos mögöttem ül, nem szól semmit. Ránézni nem tudok, ahhoz meg kéne fordulnom. Várok. Könyörögni nem fogok egy helyettesítésért, amelyre nem is én jelentkeztem. Vagy az igazgató csak érzékeltetni akarja, hogy mennyire ő uralja a helyzetet? Hogy mindjárt tudjam, hol a helyem?

- Nézze, Anna. Van itt még egy kérdés. Amennyiben együtt fogunk dolgozni, alkalmazkodnia kell az itteni szabályokhoz.
- Természetesen.
- Nem tudom, hogyan él, mióta elhagyta a kongregációt. Ne értsen félre, nem akarok beleavatkozni a magánéletébe. De a fiainknak nagyon fontos a példamutatás. Vannak olyanok, akik ismerik magát régebbről. Nem titkolhatjuk el, hogy kicsoda valójában. Éppen ezért elég kényes lenne a helyzete. A fiúk olykor meglehetősen impulzívak. Elképzelhető, hogy nyíltan rá is kérdeznek erre-arra. Amennyiben úgy döntök, hogy megbízom a helyettesítéssel, ragaszkodom hozzá, hogy a lehető legkevesebbet mondja el a kongregációból való távozása körülményeiről. Ne legyen ez téma.

Hallgatok. Mi lesz még ebből? Miféle szabályokat fog felállítani az igazgató? Nem beszélhetek nyíltan a diákokkal. Mintha takargatnivalóm lenne.

- Nem áll szándékomban a magánéletemről társalogni az órákon. Épp elég más téma is adódik.
- Pontosan. Akkor ez világos.
- Világos.
- Még valami. Elvárjuk, hogy a közösségi és vallási ünnepeken részt vegyen, amíg az iskolánkban tanít. A vasárnap reggeli misék nem kötelezőek. De olykor nem árt, ha ott is látjuk.

Most akkor mégis felvesz?

- Ami az öltözködést illeti, nem vagyok annyira szigorú, mint maga. Nem szerzetes már, tehát nem is kell annak tűnnie. Persze nem arra biztatom, hogy miniszoknyában jöjjön dolgozni, ez egyértelmű. De nyugodtan öltözzön úgy, ahogy szokott.
- Rendben.
- Férjhez ment már?

Erre a kérdésre nem számítottam. Hogy jön ez ide?

- Nem.
- De tervezi a közeljövőben?
- Ne haragudjék, igazgató úr, de miért fontos ez?
- Körültekintőnek kell lennem.

Attól tart, hogy teherbe esem? De hát így is, úgy is csak fél évre venne fel. Akkor nem mindegy?

- Nem is tervezem.
- Nos, akkor minden fontosat megbeszéltünk. Hamarosan értesítjük a döntésről. Minél hamarabb el kellene kezdeni a tanítást, ezért egy-két napon belül döntünk.