Angéla már megint. Amikor előadta, mit kér tőlem, nem akartam hinni a fülemnek. Pedig jól hallottam.

- Szeretném, ha elvinnéd Lilit sétálni. És megmutatnád Antal atyának.
- Colosnak? Akinek a nevét eddig ki se lehetett ejteni előtted? 
- Sose mondtam, hogy nem lehet kiejteni a nevét.
- Valóban nem mondtad ilyen egyértelműen. De beszélni nem lehetett róla veled.
- Most se akarok róla beszélni.
- Miért nem viszed el te Lilit hozzá?
- Nincs kedvem találkozni vele.
- Azt tudhatom, hogy mivel érdemelte ki a kegyet, hogy láthatja a lányod?

Nem merem azt mondani: a lányotokat. Nem lenne helyénvaló.

- Légy szíves, ne akard tudni. Kérjem meg inkább Juditot?
- Felesleges, én szívesen megteszem. De tudod, hogy napokon belül elutazom. Ráér utána?
- Jó lenne még ma.
- Még ma? Mi ez a sietség?
- Jó, lehet holnap is.
- Tőlem lehet ma is. Csak nem értem, miért ennyire sürgős.
- Régen vár rá. Hadd legyen meg az öröme.
- Milyen megértő lettél vele.

Angéla hátat fordít. Kinéz az ablakon.

- Nem vele vagyok megértő. Légy szíves, ne kérdezz többet.