Hajnalban kelek. Jön értem a minibusz. A többiek még alszanak. Ricsitől indultam volna, de kiderült, hogy éjszaka is dolga lesz. Így még tegnap délután elbúcsúztunk. Nem sokáig leszünk távol egymástól. Nem volt fájdalmas búcsú. Egy hét múlva utánam jön. Ahogy megbeszéltük. Amint Madridba értem, hívjam fel. Lehet, hogy akkor még vagy már alszik, de nem bánja. Csak hívjam.

Most hirtelen semmi kedvem elutazni. Tele vagyok szorongással. Izgalommal és szorongással. Kicsit félek. Félek a feladattól, a hiába csináltam ilyet máskor is. Mindig van bennem egy adag drukk. Aztán belejövök, akkor már megy. De az eleje kicsit döcögős. Persze leginkább az érzéseimtől tartok. Viszontlátás Agapéval. Ruppert atya. Lehet, hogy a hatások kölcsönösen kioltják egymást. Annyi ember és annyi helyszín, annyi feladat egyszerre. Nem lesz időm elemezgetni magam. Nem lesz időm írni sem, valószínűleg.

Ami Colos és Lili találkozását illeti, az elmaradt. Már úton voltam a babakocsival, mikor felhívott, hogy nem tud eljönni a megbeszélt helyre. Berendelték valahová. Nem mondta, hová. Nem is tartozik rám. Viszont tudom, hogy ilyenkor nem lehet elszökni. És ez a találkozó mégiscsak szökés lenne. Kicsit megkönnyebbültem, hogy elmaradt. Nem bánom, ha nem kell tanúskodnom ennél a különös ismerkedésnél. Mire visszajövök, biztosan túl lesznek már rajta.