Nem sértődöm meg. A gangról felhívom a profot. Nem azért, hogy tanácsot kérjek tőle az ügyben. Csupán azért, hogy beszéljek valakivel - és vele úgyis akartam beszélni. Nem tartaná-e tolakodónak a részemről, ha meglátogatnám. Nem akarok zavarni, persze. Ha inkább pihenne, nem megyek.
Nevet, jöjjek csak. De ételt ne vigyek, mert már így se tudja megenni, amit a lányok behordtak. Semmire nincs szüksége, de ha van kedvem sétálni vele egyet, akkor azt szívesen. Sose volt még ennyi ideje, és már kicsit unja az Acta Antiqua-számokat. Meg a keresztrejtvényeket. Utóbbiakat különösen.
Lejön a kapuba. Lefogyott valamennyit, de jobban néz ki, mint amire számítottam. Nem akart a kórház területén maradni. Keressünk egy cukrászdát. Erre nem készültem. Ha mégse tud annyit gyalogolni, míg találunk ... De, van valami a közelben. Szerencsénk van, tényleg nem kell messzire mennünk.
Nagyon régen ültünk így, kettesben. Kicsit különös érzés. Eszembe juttatja azt a nyári epizódot. Amikor úgy reméltem, hogy hozzámér. És mégse tette. Csak most veszem észre a párhuzamot. Hogy Ricsi se akarta megtenni. Lehet, hogy ez jelent valamit? Hogy azt jelenti, amit a prof esetében akkor? Ugyan, ez ostobaság. A helyzet mégiscsak teljesen más.
Kávé után rágyújt a napi egyetlen cigarettájára. Ekkor hasonlít leginkább önmagára. Elgondolkozva néz rám. Szerinte mintha feszült lennék. Remeg a kezem. Valami baj van? Nem, semmi baj. Örülök, hogy láthatom. Hogy jól van. Meséli, mennyire távolról szemlél mindent. Az egyetemi ügyek, a belső harcok. A vizsgaidőszak. Most nem érdekli, nem aggódik az egyetem-összevonások miatt sem. Lehet, hogy a vallástörténet nem valami fontos dolog. Vagy nagyon is fontos. Ki tudja. Mindegy. Majd eldöntik nélküle. De azért nem akar lemondani a tanszékvezetésről? Nem, illetve ki tudja. Lehet, hogy mindenről le kéne mondani. Mindenről? Neki? Csak nem szerzetesi életre gondol?
Hamiskásan mosolyog. Nem, azért ezt nem tartja valószínűnek. De át kell gondolnia az életét. Tán nem az a fontos, ami eddig fontosnak tűnt.
Csak búcsúzáskor kérdezi meg, mi van Ricsivel. Én pedig nem hozom elő se a féltékenységet, se a visszautasítást. Szeretnék boldognak tűnni. És erősnek.
