Igen, gondoltam rá, hogy elhúzódom. Inkább csak dacból. Amiért úgy eltolt a múltkor. Nem tudom, mennyi időnek kell eltelnie, hogy újra megpróbáljam. Akkor, ha én szeretném. Jó sok idő lesz. De én nem tudom őt visszautasítani. Nem megy. Biztos nincs bennem elég büszkeség. Vagy túlságosan kívánom. Vagy csak így a legegyszerűbb. Behódolás, szolgálat, engedelmesség. Mindez ott van bennem akkor is, ha öleljük egymást. Bármit megteszek, csak mondania kell. Bármit - ez persze így biztos nem igaz. De úgyse mond olyat, amit ne tennék meg. Lehet, hogy szívesen mondana? Mégsem meri? Mennyire van még a fejében a múltam? Mennyire számít ez neki?
Néha úgy szeretném tudni, milyen volt Riával. Megkérdezném, de nem vagyok rá képes. Pedig tudom, hogy sokat tanulnék belőle. Ria tapasztalt, magabiztos. Kezdeményez is, úgy sejtem. Nem csak a parancsokat várja. Amelyek sose úgy hangzanak el, ahogy Ricsi igazán ki szeretné mondani. Tekintettel van rám. Még mindig. Pedig szeretném, ha nem lenne.