Két napos, többé-kevésbé nemzetközi konferencia. A két külföldi résztvevő miatt mindenki angolul vagy németül ad elő. Ennek megfelelően a legtöbben felolvassák az előadásukat. Amit nehezen viselek. Hiányzik a prof is. Az ő könnyedsége,a hozzászólásai, amelyek felrázzák a társaságot. Az előadása, amelyet szájtátva hallgatnánk. Az anekdotái nagy öregekről. Az egész lénye, a hangja, a mosolya. Egyébként már hazament a kórházból. De még nem foglalkoztatja a munka.

Ebédnél egy régi ismerős ül mellém. Régen találkoztunk már, neki újdonság, hogy kiléptem. Egy másik egyetemen tanít. Tudtam, hogy valami köze van a teológiához, a felszólalásaiból ez kiviláglott. De csak most került szóba, hogy majdnem pap lett belőle. Az utolsó pillanatban gondolta meg magát. Akárcsak Ricsi. Ahogy hirtelen utánaszámolok, majdnem egyidősek lehetnek. Tehát akár ismerhetik is egymást. Rákérdezek. András szélesen elvigyorodik. Hát hogyne. De én honnan ismerem a jó öreg Ricsit?

Annyit mondok, hogy a barátom. Ez így félreérthető, de András nem kéri, hogy pontosítsak. Így aztán eszébe jut megkérdezni, hogy Ricsi még mindig azzal a szép szőke nővel van-e együtt. Riával. Ha van esze, elveszi feleségül. Nyelek egy nagyot. Hirtelen úgy érzem, elviselhetetlen a meleg. Pedig az étterem légkondicionált. Halkan megjegyzem, hogy már nem. Ricsi nincs már együtt Riával. András megint vigyorog. Nocsak, nocsak. Ez, ha úgy vesszük, jó hír.

Aztán megkérdezem, ő miért nem lett pap. De csak annyit mond, hogy átgondolta, és rájött, hogy nem alkalmas rá. Mindvégig kételkedett magában? Nem. Egyáltalán nem kételkedett. Csak akkor, az utolsó pillanatban jött rá, hogy nem. Bennem mindig rengeteg kétely volt. András vehemensen bólogat. Tele a szája. Mikor lenyeli a falatot, kijelenti:

- Egy nő másképp van összerakva.
- Milyen szempontból?
- Sokkal nehezebb lemondania az anyaságról, mint egy férfinak az apaságról.
- A férfiak másról mondanak le sokkal nehezebben.

Nem akarok ennél explicitebben fogalmazni. De mintha nem hallaná, amit mondok.

- A férfiaknak is fontos az apaság. De őket annyi minden más foglalja le. Egy nőnek ez az elsődleges.

Megint fülig pirulok.

- Nem minden nőnek olyan fontos ez.
- Dehogynem, dehogynem. Megértem, hogy kiléptél. Nagyon kevés nőnek való ez a dolog.
- A szerzetesség?
- Az. Egy nő alapítson családot. Meg fogod látni.
- Mit fogok meglátni?
- Hogy ez neked is fontos lesz. Ha még nem az.
- Te megnősültél?
- Nem. Egyelőre. Talán arra várok, hogy eltöröljék a cölibátust.
- Arra várhatsz még.
- Ó, már közel az idő.
- Nekem nem ez a benyomásom.
- Te nem tudod, mi folyik itt.
- Bármi is folyik, abból még nem következik, hogy odafent beadják a derekukat.
- De, már nem sok idő van hátra. Meglátod.
- És akkor? Megnősülsz és felszentelteted magad?

Nevet.

- Nekem már késő. Lehet, hogy mind a két dologról lekéstem. Bár, ha Ria éppen facér ...

Megint nevet.

- El nem tudom képzelni, ki miatt dobta Ricsi azt a nőt. Te tudod? Mert a srácot ismerve nem hiszem, hogy magányosan tengetné a napjait.
- Nem is tengeti. 
- Na, és kivel él? Ismered?
- Velem.
- Veled? Húha ... Miért nem mondtad az előbb? Sok marhaságot összehordtam itt. Ne haragudj.