Marika néni teljes harci díszben. Még reggel van. Úgy érzem, túlságosan is korán ahhoz, hogy ő megérkezzen. Hálóingben ülök a piritósom és a kávém társaságában, mikor beállít. Kulcsa van, természetesen. És nem számított rám. Nekem illene tudnom, hogy ma jön, de elfelejtettem. Alacsony is, törékeny is, kicsit aszott jelenség. Van egy fia, bár nehéz elképzelnem, hogy valaha nőnek nézett ki. Azt is nehéz elképzelnem, hogy fizikai munkából tartja el magát.
- Jó reggelt, Marika néni.
Igyekszem fesztelennek látszani, de nem vagyok az.
- Jó reggelt, aranyoskám.
Gondolom, mindenkit így szólít. Fárasztó annyi nevet megtanulni.
- Elnézést, hogy még hálóingben vagyok. Elfelejtettem, hogy ma jön.
- Ugyan már, aranyoskám, csak ne zavartassa magát. Mintha itt se volnék. Jó étvágyat.
- Megkínálhatom valamivel? Elfogad egy kávét?
- Én mindig hozom a magam kis ozsonnáját, ne tessék fáradni. Feketét csak odahaza iszom. Tudja, ahogy én szeretem. A konyhában szoktam kezdeni, de csak ne zavartassa magát. Akkor megyek a fürdőszobába.
- Elnézést, de éppen oda készültem.
Széttárja a kezét.
- Akkor hol kezdjem? Tessék megmondani.
Legszívesebben hazaküldeném. Majd én kitakarítok. Időm, az van. Ugyan nem szeretek takarítani, és messze nem vagyok olyan ügyes, mint ő. De most nagyon zavaró a jelenléte. Ugyanakkor tudom, hogy csak a munkáját végzi. És Ricsi nagyon elégedett vele. Valóban pedáns tisztaság van a lakásban. Azt is tudom, hogy Marika néninek biztos helye van Ricsi lelkében. Hadakozni ellene felesleges lenne. De most nagyon nehezemre esik kedvesnek lenni.
- Esetleg a nappaliban? Lehet róla szó?
Amikor a rendben kellett parancsokat adnom, nem voltam zavarban. Bár nem vagyok uralkodó alkat. De ott világos volt a hierarchia. Itt pedig. Nem vagyok én Marika néni elöljárója. Ha itt valaki otthon van, az sokkal inkább ő, mint én.
- Hát persze, aranyoskám. Csak másképp szoktam, tudja. Az ilyen vénasszonynak mint én, megvannak a maga rigolyái.
- Mindjárt végzek a reggelivel, akkor akár kezdhet a konyhában is. Öt perc.
- Ó, a világért se zavarnám, aranyoskám, csak reggelizzen nyugodtan.
És áll a konyha közepén. Engem néz. Még csak le sem ül. Gondolom, gyengeségnek vagy illetlenségnek tudná be, ha le merne ülni. Elment az étvágyam, sietősen fejezem be a reggelit. Menekülök a fürdőszobába. Aztán a lakásból is.
