Gyönyörű parkba visz. Árnyékos terasz, vízpart, gyerekek játszanak a fűben. Korai vacsora. Mosolygós, józan, baráti hangulat. Talán a gyerekek jelenléte teszi, de rákérdez. Vajon Ricsivel tervezünk-e családot. Egyáltalán volt-e szó róla. Először nem akarok beszélni a témáról. Aztán lassan kiszedi belőlem a részleteket. Hümmög. Persze, egyrészt érti, hogy senkit nem lehet rábírni a családalapításra. De azt gondolja, hogy nem szabad lekötnöm magam valaki mellett, aki ezt ennyire visszautasítja. Ha én határozottan erre vágyom. Olyan határozottan nem vágyom erre. Magam sem tudom, mire vágyom igazán.

Később meglepő ajánlattal áll elő. Augusztus első két hetében Olaszországba mennek nyaralni. Az egész család. Még Angélát is a kicsit is viszik. A balatoni nyaraló meg üresen. Vajon nem lenne kedvem? Természetesen vihetem Ricsit, ha ráér. Azt viszek, akit akarok. Minek üljek ilyen melegben a belvárosi lakásban? A nagymama-féle ház már nem az enyém, oda úgyse mehetek. De ez a lehetőség ... Igazán nagylelkű felajánlás. Nem kell mást tennem, mint elfogadnom.

Sejtem, hogy Ricsinek egyáltalán nem fog tetszeni az ötlet. Még így sem, hogy a prof nincs a közelben. Még hogy a profék nyaralójába menjek? Mintha nem lenne pénzem nyaralni, ha éppen ahhoz van kedvem. Gondolom, ezt mondja majd. (Esetleg többes szám első személyben.) Alamizsna. Hagyjanak már békén, Panni. Ne jótékonykodjanak veled, nem szorulsz rá. Még mindig gyereknek néznek? Vagy minek?

Mosolyogva megköszönöm a profnak, de nem mondok még se nemet, se igent. Én nagyon szeretnék menni. Nem csak a kert, a szabad levegő, a fürdési lehetőség miatt. Kíváncsiságból is. A házukat már ismerem. De a nyaralót még nem. Ott lenni és nézelődni a könyvek között. Beszívni a bútorok illatát. Benne élni egy kicsit abban a hangulatban. Bár kicsit elszomorítana, hogy ő nincs ott. Hogy ők nincsenek ott. Biztos üresség-érzésem is lenne. Nem tudom. De valószínűleg úgyse lesz belőle semmi. Mert Ricsi megalázónak érezné ezt a felajánlást. Talán jobb, ha meg se említem neki.