Könnyű megszokni a nyugalmat. És elszokni bizonyos helyektől. Még a saját otthonunktól is. Amennyiben ez a saját otthonom. Mindenesetre ez a hely áll hozzá a legközelebb. Kicsit olyan, mintha idegen lakásba jöttem volna vissza. Néhány napig tart, míg újra hozzászokom a mindennapi életemhez. De a munka hamar visszazökkent majd.

Nem kérte meg a kezem. És se Veronában, se Velencében nem jártunk. Nem vallana rá, ha ilyen helyre vinne. Nem, mintha kifogása lenne ezek ellen a városok ellen. De tán a félreérthetőség elkerülése végett. Ha például Párizsba vitt volna, akkor félreértettem volna?

Az Alpokban töltöttük az idő nagy részét. A német és osztrák Alpokban. Hiszen tudja, mennyire szeretem a hegyeket. Ezzel ő is így van. Sokat kirándultunk, még többet pihentünk. Jó volt, hogy együtt vagyunk, karnyújtásnyira. De az is jó volt, ha külön utakon jártunk.Ricsi például elutazott három napra elintézni valamit. Azt a három napot is élveztem. Jólesett, hogy senkihez, még hozzá sem kell alkalmazkodnom. Jólesett a csend. Jólesett, hogy hiányzik. Hogy felidézhetem, miket mondott mostanában. És hogyan nézett. És hol simogatott meg. Jólesik elválni, hogy újra találkozzunk.

Mikor megérkezett, átnyújtott egy sárga borítékot. Csak annyit mondott, hogy ez anyámé volt. Döntsem el, hogy el akarom-e olvasni vagy megsemmisítem. A naplója. Az a német férfi, aki élete utolsó évében vele élt, csak nemrég szólt Ricsinek, hogy ez a napló létezik egyáltalán. Megfeledkezett róla, véletlen került a kezébe. Ő persze nem tudja elolvasni, hisz magyarul van. Ricsi nem olvasott bele. Csak átnyújtotta nekem. A boríték még mindig kibontatlanul hever a bőröndöm egyik fakkjában. Nem tudom, mit kezdjek vele.