Előbb hallottam a diákoktól, minthogy hivatalosan közölték volna. Lehetett volna pletyka is. Összerándult a gyomrom. Szerettem volna, ha nem igaz. Nem lehet egy kis nyugtom?
De aztán hívatott az igazgató. A kongregáció másik rendházából áthelyeznek a gimnáziumba egy szerzetest. Aki történetesen németet és angol tanít. Így az én munkámra nem tartanak majd igényt. Természetesen nem kell azonnal távoznom. Egy hónap a felmondási időm. De két hét múlva a kolléga felvált. Úgyhogy akkortól nem kell már bejárnom.
Ott ültem a hatalmas íróasztal ellenkező oldalán. És nem szóltam egy szót sem. Nem volt akkora sokk, felkészültem rá. Mégis reméltem, hogy tévedek. Bólogathatok megértően. Hiszen az ilyen áthelyezések gyakoriak. Bár nem ilyenkor. Miért nem a nyári szünetben döntöttek róla. Szeptember végén jut eszükbe?
- Nem tesz jót a gyerekeknek a folytonos tanárváltás - jegyeztem meg.
- Tudom. Nem én döntöttem a kérdésben. Szeretném leszögezni, Anna, hogy elégedettek voltunk a munkájával. Semmi kifogás nem merült fel ön ellen.
Sóhajtok. Mire megyek vele? Ki tudja, nem azért küldenek-e el, mert sokak szemét szúrta, hogy egy fiatal nő tanít egy fiúiskolában ... Colos, az egyetlen szövetségesem elment. És az öreg rajztanárnak nincs semmiféle befolyása.
- A tartományfőnök döntött így?
- Anna, kérem. Legyen elég annyi, hogy nem én akartam így. Nem tehetek semmit. Ismeri a szabályokat.
- Csak ... Nővér koromban sem voltam túl jó abban, hogy kérdés nélkül elfogadjam, ha döntenek a sorsomról. Legalább az okát szeretném tudni. Ki ez a szerzetes? Miért most helyezik át? Ha nem engem akarnak eltávolítani, akkor talán őt? Őt akarják eltávolítani a másik rendházból?
Az igazgató nehézkesen felemelkedik a székéből.
- Ne erősködjék, Anna. Kérem. Nem fogok többet mondani.