Ebben a naplóban nem ájtatoskodik, és nem kamuzik. Mert ő is csak ember, sőt, ízig-vérig NŐ.

"Hogyan semmisülhetnék meg annyira, hogy ne tudjon soha elfelejteni."

Ez talált. Sajnos el fogja felejteni, és nem érdemes megsemmisülni. De ezt csak az tudja, aki már egyszer megsemmisült és rájött, hogy nem lehet így azt elérni, hogy a másik ne felejtse el. Csak akkor nem felejti el, ha szereti, azt pedig nem lehet "elérni"...

@Ficus Kinky: Nagyon igaz!

Más, személyes megjegyzés:Számomra a legemlékezetesebbek a beteljesületlen szerelmek és akik elhagytak...:)

@Ficus Kinky: Ideje lenne nem szolgálni, hanem élni. Mindegy, hogy habitus vagy ribiruci - nem mást kell szolgálni, hanem a saját lábára kéne állnia.

@Ficus Kinky: Az, h vki nem akar folytatást esetleg, nem azt jelenti, h elfelejtene. Ha erről van szó. Az ember sokmindenkire képes emlékezni. Egy prof-szerű pasi sztem még szeret is emlékezni. Az emlékezés hozzátartozik az élvezethez.
@rozsdafarku: Mit nevezel beteljesületlennek? Ha nem szerettek viszont? Vagy, ha nem volt szex? És mi a beteljesült? A beteljesült szerelemmel az a baj, h hétköznap lesz belőle, és házasság. :P
@21 hónap: Sztem ez a szolgálat spirituális értelmű itt. Nem ellentétes a saját lábra állással.

@Gloria Mundi: 18 évesen megismerkedtem vkivel a Balatonon, 5 napot tölthettünk együtt.Leveleztünk, egy év múlva újabb 1 hetet töltött nálunk BP-n.Levelezés, a következő évben náluk voltam 1 hetet.Nagy szerelem volt, de szex nélkül.Gyerekek voltunk.Leveleztünk, akkor ért véget, amikor a TF elvégzése után 1 évet külföldön töltött egy tánccsoport tagjaként /többek között Damaszkuszban/, majd hazatérve Prágába férjhez ment és gyermeket szült.
Közben nekem is komoly, tartós kapcsolatom alakult.
Felnőttünk 6de sohasem tudom elfelejteni/.
A beteljesült meg nem feltétlenül végződik házassággal, esetemben sem, de kölcsönösen boldogok voltunk./Tán azért is, mert nem voltunk házasok?/Emlékezetes.

@Gloria Mundi: spirituális értelemben szolgálni egy faszit?... hm... végülis eddig is ezt tette :)

Ellenben szerintem a szolgálat mindenhol csak az önmagával való elégedettség után következik a lelki piramisban az embernél. Nevezzük 21-féle Maslow-osított piramisnak (jut eszembe: SDS eltűnt).
Egyszóval spirituálisan szolgálni - már bocs - de most hülyeségnek tartom a kifejezést önmagában is.
Sem spirituálisan, sem intellektuálisan, sem fizikailag, sem biológiailag nem helyes, ha másnak a szükségleteit húzzuk a sajátjaink elé (örökletes elhatározzással, mert a gyerektéma itt pl. másként jelentkezik - ott visszakapom az önrendelkezés jogát előbb-utóbb, stb.).
Egyszóval: bullshit.

@21 hónap: Nem akarok, és nem is fogok vitatkozni, mert egyfelől ismerem, másfelől tiszteletben tartom a véleményed. Csak jelzem, hogy tisztán tudd: az imént azt mondtad, hogy a kereszténység egy bullshit.

Ez egy díjnyertes rész, egy gyönyörű szabadvers.
Tetejébe kevés ilyen érzékletes leírást olvastam eddig arról, ahogy az orgazmus közelít-távolít....
És a szolgálós rész is érzékletes, érthető ahogy a másikban való totális felolvadás keresi, és valahogyan magához kötné, ha lehetne.
De fő, hogy nem szerelmes...
Aha....

Tessék, az idő fel volt függesztve. De az én fejemben tovább pörög. Aztán elfelejtem. Csak a gyönyör van, a felbukkanó, elkanyarodó, majdnem-gyönyör. A távolodás és a közeledés. Szoros ölelés, eltartás. A vágy, hogy mondhassam, amit nem mondhatok. Aztán a vágy, hogy megalázkodjam, hogy a szolgája legyek. Bárcsak tudnám, hogyan szolgálhatnám. Hogyan semmisülhetnék meg annyira, hogy ne tudjon soha elfelejteni.

@Ficus Kinky: Nagyon szépen kommenteled, egyetértek!
Bár itt pont arról van szó, hoyg a szolgálattal, az önfeladással azt akarja elérni az ember, hogy szeressék.
Mindig mindannyian ezt akarjuk, kár tagadni :)
Más kérdés, hogy ezt szolgálattal, önfeladással, beolvadással el lehet-e érni vagy sem.
Inkább sem.
A szuverén emberek sokkal szerethetőbbek, önmaguk jogán, mint az önfeladók.
Asszem.

Ez most sok volt egyszerre :)
A szolgálat mint olyan hülyeség? Ha nem a saját gyerekünkről van szó, akkor már csak hülyeség lehet? Nem vok egy szolga-lelkületű ember (és nem szolgalelkűt írok, mert az más), de tudom csodálni azokat, akik képesek a saját vágyaikat háttérbe szorítani. Persze itt nem erről van szó, sztem. Ez abban az adott szeretkezési szituban merül fel, amikor szeretnél minél tökéletesebb szerető lenni, és minél többet adni. Ez nem feltétlen tesz rosszat a saját vágyaidnak. Szerencsés esetben épp ez az átadás, ez a szolgálat teszi az egészet nagyon jóvá.

@Attus Germanicus: köszönöm, hogy jelzed, hogy hogyan értelmezed a kijelentésem. Nem ezt tettem mögé, nálad ez csapódott le.

@Gloria Mundi: A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. <=> spirituális szolgálat (feljebb te mondtad, és azzal nem értettem egyet)

A gyerek iránti szolgálat és alázat időszakos. Erre céloztam (pongyolán és határozatlan körvonalakkal). Ez nálam belefér. De ugyanígy bármilyen munkahelyi projekt esetén is belefért, mikor minden erőforrást arra kellett összpontosítani.
Ellenben egy életet (mondjuk a sajátomat) feltenni arra, hogy én most valakit szolgáljak - köszi, nem. Ettől 1. önzőbb vagyok 2. fontosabbak saját magam számára a célok.
Valószínűleg ezért vagyok rossz feleség.

Amit most írtál, hogy a legtökéletesebb szerető lenni, nos ott sem az ő vágyainak a kiszolgálása (általában/nálam) a kizárólagos cél, hanem a lebilincselés és az elkápráztatás. Párszor végigéltem én is az érzést, úgyhogy ezt a részét érteném is.

Visszacsatolva önmagamhoz: a spirituális szolgálatot tartom marhaságnak.
AG: ha ennyi lenne a kereszténység értelme/lényege, akkor arra is ezt mondanám. Számomra azonban a kereszténység más, mint szolgálat.

@21 hónap: "nos ott sem az ő vágyainak a kiszolgálása (általában/nálam) a kizárólagos cél, hanem a lebilincselés és az elkápráztatás." Ez is benne van, hát persze! Sőt, ebben a jelenetben sztem ez van leginkább benne. De Leti katkó lelkületével, amelyet nem tud egyhamar levetkőzni.

@Gloria Mundi: a "ne felejtsen el" nekem itt azt jelentette, hogy legyek számára valaki, és ne egy a sok közül, jelentsek érzelmileg neki valakit, nem pedig azt, hogy "akkor melyik fityulás apáca is volt az, aki...?"-típusú emlékezés. Szóval nem a folytatásra gondoltam itt elsősorban.

@Ficus Kinky: Sztem jelent a profnak érzelmileg is vmit. Leti meg nem az a fajta, akit egykönnyen el lehet felejteni. A prof sem az a fajta, aki könnyen felejt. Sztem.