Nem tudom, mi játszódik le Ricsiben. Vagy mi játszódott le. Különös módon vezette be a témát, amelyet régen kerülünk. Vagy kerülgetünk. De sosem tudtuk teljesen kikerülni. Főleg Babyface feleségének láttán nehéz.

Az egyik barátja kérdezett rá, félig se komolyan, egy sörözésen. Nem voltam jelen, valószínűleg ezért is merte megkérdezni:

- Na, és te nem kaptál kedvet hozzá?

Hozzá. Mihez? A gyerekhez, családhoz, az egész mindenséghez.

Egyáltalán nem kellett volna elmondania, hogy ez a kérdés elhangzott. Nem is vettem szívesen, hogy említi.

- Hagyjuk ezt, minek beszélni róla?
- Nem akarsz róla beszélni?
- Te nem akartál hallani az egészről.
- És, ha közben megváltozott a véleményem?
- Megváltozott?

Belémhasít, hogy van valakije, és az a másik nő gyereket vár tőle. Így akarja közölni. Elhessegetem, az kizárt. Vagyis remélem.

- Gondolkodtam a dolgon. Én se vagyok már olyan fiatal.
- Neked még bőven van időd.
- Elvileg van. De azt hiszem, most kell döntenem. Akár igen, akár nem.
- Eddig úgy tűnt, hogy tudod, mit akarsz.
- Igen, úgy tűnt. Most mégis megváltozott valami.
- Benned? Csak úgy?
- Nem csak úgy. De, hogy ne kerülgessem a forró kását: te szeretnél tőlem gyereket?

Felesleges kérdés. Felesleges kérdés?

- Azt hiszem - válaszolom halkan -, de csak, ha te is biztosan akarod.
- Ha én akarnám, te akarnád?
- Ez most ajánlat?
- Nem, egyszerűen szeretném tudni, hogy mit gondolsz az egészről.

Nem tudom, mások hogy beszélik ezt meg, de biztos nem így.

- Azt nem szeretném, Ricsi, ha valaha azzal jönnél, hogy csőbe húztalak. Hogy csak engedtél a nyomásnak.
- Nem fogok semmilyen nyomásnak engedni. Emiatt ne aggódj. Csak mondd el, hogy mit gondolsz.

Eszembe jut az álmom.

- Őszintén?
- Csakis.
- Egyrészt létezik bennem a vágy, igen. De mindeddig nem mertem komolyabban belegondolni. Sokmindentől tartok.
- Mitől pontosan?
- Az alkalmatlanságomtól, például.
- Nem hinném, hogy ettől kellene tartanod.
- Aztán attól, hogy nem maradunk együtt.

Csend.

- Tartok örökletes betegségektől. És a szegénységtől. Nincs semmim. És senkim, akire számíthatnék, ha bármi történne.
- Soha nem hagynálak cserben.
- És, ha veled történne valami? Nem éppen a legveszélytelenebb foglalkozást választottad.
- Ugyan, ne túlozz. Annyira nem is veszélyes.
- Nem tudom. De történhet valami. Akár velem is. Ha én meghalok, ki nevelné fel a gyereket?
- Panni, így soha senkinek nem lenne gyereke. Senki nem tudhatja előre, mi minden történhet vele.
- Persze, hogy nem. De ahol van családi háttér... Az más.

Különös. Most én hozakodom elő a kifogásokkal, és ő bagatellizálja őket? Hogy is van ez?

- Úgy látom, egyáltalán nem vagy biztos benne, hogy akarsz-e gyereket.
- Nem, nem vagyok biztos benne. De ez nem azt jelenti, hogy nem akarok. Csak nem merek akarni.
- Térjünk még vissza rá, jó?
- Rendben. Térjünk még vissza rá.