Agapé visszajött. A hangulatából ítélve a lehető legtöbb szavazatot sikerült begyűjtenie. Ill. csak az ígéreteket. De nagyon meg van elégedve a kampánnyal, minden a tervek szerint halad. Most már csak ki kell bírni botrány nélkül a választásig. A rendfőnök-választásig, hogy félreértés ne essék.

Agapé rengeteg feladatot adott, e-mail-et kell írnom  németül, angolul és spanyolul. Mégpedig holnapra legyen minden elintézve. Éjjel fogok ezen dolgozni, mert délután a profhoz megyek. És a disszertációmban is ki kell javítanom néhány dolgot, amit múltkor megbeszéltünk. Végül is a prof a témavezetőm, és emiatt találkozunk, nem egyéb okból.

Jót fog tenni, hogy ennyi mindent kell csinálnom hirtelen. Túl sokat gondolok úgyis nem csupám a profra, hanem MC-re is. Ki ez a pasi? És mit akar? Lehet persze, hogy semmit nem akar, csak olykor egy kicsit csevegni, akár a többiek. Egyik nap hosszasan csetelünk, egészen mély témákat érintve, aztán eltűnik, minden magyarázat nélkül. Mikor újra ír, úgy tesz, mintha mi se történt volna. Olykor elemezget, izgalmas kérdéseket tesz fel. De magáról alig árul el valamit.

Anzelm atyával egyébként a minap érdekes beszélgetést folytattam.  Most gyónáson kívül, elsősorban a profról, az érzelmeimről. Szerinte mindenkinek az életében van ilyen megingás. Ő sem kivétel. Mesélt róla, hogy nekem is könnyebb legyen.

Jó régen történt, Brazíliában. Beleszeretett egy lány, a leveleivel ostromolta. Szenvedélyes, bolond levelek voltak. Még ma is őrzi őket. Csodálatosan írt a lány. És szép is volt. Csak nagyon félénk. Nagyon vallásos, és persze szűz. Életükben egyetlen egyszer beszélgettek, amikor utoljára látták egymást.

Anzelm atya egyszer álmodott róla. Akkor nem bírta ki, hogy ne válaszoljon a lány leveleire. Leírta az álmát. Hogy szeretkeztek. Hogy csodálatos volt. Találkát kért tőle. Megjelölte a helyet és az időpontot. Egy küldönccel vitette el a levelet a lánynak.

Soha nem kívánt még így nőt. Szinte megijedt önmagától. Megijedt attól, hogy bántani fogja a lányt. Mit tudott arról, hogyan kell szeretkezni ... Kamaszkorában volt néhány próbálkozása, de a hivatástudat fontosabbnak bizonyult. Most vesse rá magát erre a szerencsétlenre? Nem szereti, mindössze kívánja. Esze ágában sincs otthagyni a papságot. Pedig a lány biztosan ezt várná tőle.

Aztán nem ment el a találkára. Borzasztóan szégyellte. Kérte az áthelyezését. Nem titkolózott az elöljárói előtt, hamar át is helyezték. Nem találkozott többé a lánnyal. Néha előveszi a leveleit. És elmereng rajta, hogyan alakulhatott volna az élete, ha akkor enged a kísértésnek.