Odahaza csönd van. A szomszédból áthallatszik a tévé, de csak tompán. Nem értem a szöveget. Nincs rádióm se. Legalább azt kellene vennem. Most, hogy már nem kötelező számomra a csönd.

Még mindig hajnalban ébredek. Még mindig zsolozsmázom. Magamban. De nem járok naponta misére. Csak vasárnap. A legközelebbi templomban csalódtam. Az első prédikáció, amit hallottam, bántott. A második is. Többet nem mentem. Messzebb találtam egy kápolnát. Viszont nem áldozok. Idegen vagyok ebben a közösségben, így nem tűnik fel senkinek. Leghátsó pad. Mise után még ott maradok. Jó itt gondolkodni.

Ricsi azt mondta, "békén hagy". Nem tudom, ez mit jelent pontosan. Vajon végképp kiábrándult belőlem? Vajon egyáltalán voltak illúziói? Vagy várni akar? Nem hiszem, hogy várna. Mire?

Jelent az valamit, hogy szakított a barátnőjével? És ez vajon végleges? Hiszen a lány továbbra is nála lakik. Egyelőre. Lehet, hogy azt gondolja, engem ez zavar? Zavar ez engem? Semmilyen jogom nincs rá, hogy zavarjon. De legalább magamnak bevallhatom, hogy igen. Kíváncsi vagyok a lányra. Miért választotta őt Ricsi? És most miért szakít vele? Mennyire könnyen ad túl a nőkön? Akaratlanul is összehasonlítom a proffal. Talán nem különböznek olyan nagyon. Nem nyugszanak meg soha. Csak Ricsi nem alapított családot.