Már nem látszik rajta semmi szomorúság. Igaz, volt ideje, hogy hozzászokjon. Akkor is nehéz lehet, ha annyira szerette. Ha annyira.

- Jó ideje nem válaszolsz - állapítja meg mosolyogva.
- Nem tudtam, mit írjak.
- Ha Ricsire gondolsz, rajta már túlvagyok. Nem zavar, ha róla beszélsz. Vagy, ha együtt látlak benneteket.
- Valóban nem zavar?
- Nem. Szép emlék, és már csak egy kicsit fáj.
- Egy kicsit azért még fáj.
- Nagy szerelem volt, ahogy mondani szokták. A részemről. A részéről - Ricsi felé pillant, aki éppen nagyot nevet valamin - valószínűleg nem.
- Sejtelmem sincs.
- Nem is tőled várom a választ erre a kérdésre, nyugi. Ricsi ... de hát te is ismered. Ha akar, elbűvölő. De ha valami nem úgy van, ahogy ő gondolja ...

Legyint.

- Hagyjuk. Elkövettem néhány hibát. De lehet, hogy ettől függetlenül véget kellett érnie. Mert jöttél te. Vagy nem tudom. Mindenesetre az új barátomat félig-meddig neked köszönhetem. Jópofa, mi?
- Nekem? Ezt hogy érted?

Aztán bevillan.

- Csak nem András?

Ria bólogat. Ricsi lép oda hozzánk, szélesen mosolyogva, és megkérdezi, mit kérünk inni. Majd ő intézi.

- Én azt hittem, csak a szája jár.
- Hát, az jár neki éppen eleget - nevet Ria.
- Megkeresett, miután összefutottunk a konferencián?
- Írt egy e-mail-t, hogy hallotta, mi a helyzet. Elkezdtünk levelezni. Tudod, hogy van ez. Mindig éreztem, hogy tetszem neki. De persze sose próbálkozott.
- Most viszont ...
- Most annál inkább. Mielőtt még valaki más is észreveszi, hogy milyen klassz nő vagyok. Valami ilyet írt.
- Örülök neki. Nektek. Mind a kettőtök miatt.
- És az a hihetetlen, hogy már eljegyzésről beszél.
- Micsoda? András? Azt hittem, megrögzött agglegény.
- Eddig az volt.
- És te? Hozzá akarsz menni?
- Nem tudom. Egyrészt igazán kedvelem, jól érzem magam vele. Másrészt ...
- Nem vagy szerelmes belé?
- Nem.
- És a jó házassághoz kell a szerelem?
- Talán. Ártani nem árt. Vagy szerinted nem számít?
- Dehogynem. De engem ne kérdezz házasság-témában, mert nem sokat tudok róla.
- Mert én olyan sokat tudok ...Csakhogy negyven leszek már. Ez az utolsó utáni esélyem, hogy gyerekem legyen. És András akar gyereket. Nem kell győzködni, teljesen biztos benne, hogy akarja.

Mit érzek most? Irigységet? De hát nem Ricsiről van itt szó. Ricsi tőle se akart. András teljesen más ember. Mégis van bennem némi irigység. Pedig Ria helyzete ambivalens. Ha csak azért megy hozzá Andráshoz, mert gyereket akar ... Nem tőle, hanem egyáltalán. Akkor az nagyon rosszul is elsülhet. De nem kell, hogy rosszul süljön el.

Ricsi meghozza az italokat.