Ha kényelmesen sétálunk, fél óra gyalog. Tempósabban akár húsz perc alatt megtehető. Ha tudtam volna, hogy élő zene van, lehet, hogy más éttermet javasolok. Bár a környéken ez a legjobb. Amíg az ételre várunk, még tudunk beszélgetni. Ugratjuk egymást. Aztán régi slágereket…

A vasútállomástól nem messze. Álmomban is odatalálnék. Sokszor járok is itt álmomban. A ház valóban felismerhetetlen. A kert is. Agapé nem sajnálta a pénzt. És a jelek szerint a munkások se verték át. A kulcs a kertkaput és a bejárati ajtót egyaránt nyitja. Richárd is bejön…

Judit bemutatott a nagyobbik lányának, Saroltának. Mióta tudom, hogy Judit a prof felesége, persze rákerestem a gyerekekre is az iwiw-en. A prof nincs regisztrálva, és nem említette a gyerekei nevét. Tehát csak azután tudtam őket megnézni, hogy rájöttem, Judit a felesége. És, hogy…

Odahaza nagy a csend. Odahaza. Vagyis átmeneti szállásomon, a prof és Judit lakásában. Találtam egy internet kávézót a közelben. Állást kell találnom. Bár még hivatalosan a kolostorban vagyok státusban, és felmondani nem áll szándékomban továbbra sem. De nyilvánvaló, hogy…

Megtörtént. Kiköltöztem. Ingóságaim: némi ruhanemű és könyv. Füzetek, jegyzetek, papírhalmaz. Hivatalosan semmi nem dőlt még el, aláírni nem írtam semmit. Sőt,  megmondtam, hogy hajlandó vagyok továbbra is bejárni dolgozni, nem is akarok felmondani. Ha Agapé akar, rúgjon…

Sejtettem, hogy ez lesz. Agapé szánakozik rajtam. Noha egy szóval sem említettem a profot, ő azonnal róla kezdett beszélni. Szerinte elhitettem magammal, hogy a "vén nőcsábász" majd elválik miattam. Persze nem mondom ki. Még magamnak se vallom be. De titokban a kis agyamban ez…

Most nem tudom. Nem tudom, hogy azért vitt-e oda, mert mindent tud. Vagy, mert nem tud semmit. Nem lehet, hogy a férje ne beszélt volna rólam. Vagy ő ne beszélt volna rólam a férjének. Csak, ha nem beszélnek egymással. De ennyire? Ugyan, ezek ne beszélnének egymással? Abszurd. Annyi…

A temetés óta nem beszéltem érdemben Agapével. Sem ő, sem más nem vont kérdőre, hogy hová tűntem a ravatalozóból. Ez különös. Mintha már nem számítanék. Megjelenek az imádságokon, de meg sem próbálok koncentrálni. Úgy érzem, magam, mint egy betolakodó. Aki már nem…

Visszamentem a szobába. A prof az erkélyen állt, nadrágban. Cigizett. Hirtelen elérhetetlennek és távolinak láttam. Szívem szerint odamentem volna hozzá, hogy átöleljem, de tudtam, hogy nem szabad. Így is csodáltam, hogy ki mer állni a lánya lakásának az erkélyére ebben a…

Ismét találkoztam a proffal. Nem volt sok időnk, az egyetem menzáján ebédeltünk, mindenki szeme láttára. Nem, mintha ebben bármi kivetnivaló lenne. De történni persze semmi nem történt. Múltkor is csak a hajamat simogatta, hiába szerettem volna sokkal többet. Kérni nem mertem,…

A prof ismét behívott konzultációra. E-mail-ben, baráti hangnemben. Most sem tett utalást az incidensre. A kórházból megyek, Emerencia nénit beutalta az orvos pár napra. De úgy tűnik, hamarosan kiengedik. Nincs értelme bent tartani. Mivel el tudjuk látni otthon is, pihenjen csak a…

Feltűnt a fórumon egy Néri Fülöp nicknevű személy. Elméleti kérdéssel kezdi. Ha esetleg tudomást szerzel valami nagyon súlyos bűnről, amelyet a rendtársaid illetve elöljáróid követtek el, vagy követnek el a jelenben, kinek tartozol lojalitással? A rendnek? Vagy a…

Egyelőre maradok. Bőven van min gondolkodnom. Noha szerencsére van munkám is elég, éjszakánként sokat töröm a fejem a történteken. Rosszak voltak ezek az éjszakák. A szégyentől a megbánáson keresztül a bűntudatig mindenféle kavargott bennem. Mit tennék, ha újra ott lennék?…

Végre. Végre megint ott ültem a kopott zöld kanapén. A disszertációmról beszéltünk, a profnak tetszett a legutóbbi fejezet, bár szerinte én a státuszomnál fogva nem tárgyalhatnám így a vallásokat. Sőt, valójában az, aki egy vallás követője, nem is foglalkozhatna a…

Úgy gondoltam, nem térek vissza a témára. Elég hosszú időt hagytam, hogy aki csak akarja, kifejtse a véleményét. A kedvesek és a mostohák. Vagy a túl aggódósok? Túlbuzgók? Utóbbiak megvárták, míg döntök, hogy újra megszólaljanak. Felmerült, hogy le kéne tiltanom ezt vagy…

Véletlen volt az egész. Állok az útkereszteződésnél, elmerülök a gondolataimban, egyszer csak megáll egy kocsi előttem, és kiszól a sofőr: - Letícia! Összerezzenek, ki a fene lehet az, hát a prof. Int, hogy szálljak be mellé. Gondolkodás nélkül bepattanok, még zöld van,…

A prof távolságtartó volt. Kedves. Nem ért hozzám egész idő alatt, még véletlenül sem. Mosolygott azzal a sejtelmes, kópés mosolygással. Kávézott és sütizett, szinte mohón falta be azt a süteményt. Megkívántam, amit eszik. De nem rendeltem belőle. Kissé cserepes ajkait…

Kata, a tökéletes újságírónő és superwoman mentette meg a helyzetet. Felhívott, hogy késő délután ráérek-e, mert összetrombitálná az ominózus tv-műsor meghívottait egy kis ismerkedésre. Már mindenki más igent mondott, és nagyon nehéz lenne új időpontot találni. Elfoglalt…

Nem történt semmi egetrengető. A prof először egy szót se szólt arról, hogy vajon miért civilben jelentem meg. Nem kerülte el a figyelmét, ahhoz túl jó megfigyelő. De úgy viselkedett, mint máskor. Kedves volt, közvetlen, humoros. Mindig úgy érzem, hogy egy másik univerzumba…

Utolsó pillantás a tükörbe. Most még vissza lehet fordulni. Mondjuk lemosni a kencét (alig látszik), levetni a civil ruhát ... De nem. Gyerünk kifelé. Adok egy esélyt Agapének, hogy eltántorítson. A kabátom a karomon, a világoskék top fölött sötétkék kardigán. Térdig érő…

Ezt a kérdést előbb-utóbb úgyis felteszik. A műsorban mindenképp. Hogy nem hiányzik-e a szex. De. Persze nem felelhetek ilyesmit. Majd hazudnom kell valami fellengzőset a boldogságról, meg, hogy Jézus szeretetében fürdöm. Ami igazán hiányzik, az az érintés. Borzasztóan…

Tudtam, hogy Agapé nem hagyja, hogy kibújjak a tévés dolog alól, pedig rühelltem még a gondolatát is. Épp elég dolgom van, nem mellesleg a doktorimat próbálom megírni, azon túl, hogy a rendház millió ügyét is én intézem, mint valami házvezetőnő. Agapé reprezentál,…